#Hetedik felvonás : Félelem a láthatáron

                                                              
                                                      Érthetetlenségek

Reggel egyedül ébredtem. Az este eseménytelenül telt. Ariana bejött a szobánkba,lefeküdt mellénk,aztán elaludtunk mindannyian. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból és lebattyogtam a konyhába. Meglepődtem,amikor azt is üresen találtam.Leültem a bárszékre,a kezembe vettem a kedvenc bögrémet. Teletöltöttem kakaóval. Lassan kortyolgatni kezdtem. 
- Reggelt.-köszönt egy hang. Annyira megijedtem,hogy kiöntöttem az innivalót. 
- Ennyire ijesztő lennék ?!-hallatszott. 
- Nem..-mondtam halk hangon. 
- Csak..megijesztettél.-tettem hozzá. Lehajoltam,hogy feltöröljem a kiömlött kakaót. 
- Segítsek ?-kérdezte.
- Megoldom egyedül is.-válaszoltam kissé ridegen. Hamar feltöröltem,felálltam és hirtelen Zaynnel találtam szembe magam. Csak néztük egymást. Próbáltam kiigazodni rajta. 
- Lucy..-kezdte el magyarázni. 
- Igen ?-suttogtam. Egyre közeledett a fejünk egymáshoz. Már majdnem sikerült a csók,amikor Zayn hirtelen megállította a fejét. Zavarodottan néztem rá. Vártam hátha mond valamit,de csak fájdalmasan nézett rám. 
- Lucy én. Én sze..rel..mes vagyok.-nyögte ki kicsivel később. 
- Azt hiszem én is.-vallottam be. 
- Nem ! Ezt te nem érted !-háborodott fel. Kérdőn néztem rá. 
- Zayn,én..-kezdtem el mondani.
- Nem mondj semmit ! Így is elég nehéz !-szakított félbe. Az arca nagyon fájdalmas volt. Nem mondott mást,csak várt és nézett,majd hirtelen az ajtó felé indult. Kinyitódott az ajtó,Ariana lépett be rajta. Zayn azonnal a karjaiba húzta a lányt és..megcsókolta. Teljesen lesokkolt. Olyannyira,hogy sírni sem tudtam. Álltam és bámultam,ahogy csókolóznak,nagyon fájt hisz Zayn végig engem nézett. Mikor ajkaik elváltak,mindketten odajöttek hozzám. 
- Sajnálom-tátogta Zayn. 
- Szeretlek egyetlenem !-mondta hangosan Zayn. Ariana elpirult és adott neki egy puszit

.

 Nem sokára elmentek. Egyedül maradtam. Egy darabig csak álltam,de aztán a földre rogytam. Sírni kezdtem azt kérdezgettem magamtól : Miért ? 

                                                                   ***

Már sötét lett és azt hiszem el is aludtam. A csengő ébresztett fel. Lassan felkeltem és megpróbáltam az ajtóhoz vonszolni magam. Kinyitottam. Jamie állt az ajtóban. Láttam az arcán,hogy felesleges lenne magyarázkodnom,mert minden tud. Komoly arccal lépett be az ajtón.
- Kiherélhetem ?-kérdezte. Csak megráztam a fejem. 
- Figyelj akarod,hogy beszéljünk ?-kérdezte. Nem válaszoltam. Abban a pillanatban eldöntöttem valamit. Felvettem a kabátomat,odaadtam a házkulcsait Jamienek,aztán kimentem. Az eső csak esett és csak esett. Jamie meg sem próbált utánam jönni. Nagyon határozott voltam. Átsétáltam a parkon. Sosem voltam igazán szerencsés,így természetesen belebotlottam Zaynbe és Arianaba. A padon ültek. Beszélgettek,aztán egyszer csak Zayn felállt. Elbújtam egy fa mögé,nehogy észrevegyen. Csak járkált egy darabig,aztán elővette a telefonját. Teljesen lefagytam,amikor rezegni kezdett a telefonom. Gyorsan kinyomtam és megpróbáltam eloldalogni vagy úgy tenni mintha most jönnék. Ledermedtem,amikor valaki követni kezdett. A szívem gyorsabban dobogott. Megálltam egy pillanatra,hátha el akar menni,de ő is megállt. Már féltem. Meg akartam fordulni,de nem tudtam mit fog tenni az alak. Tovább mentem,míg egy sarokhoz nem értem. 
- Áú !-esett hátra. Meg sem fordultam,csak elszaladtam. Fellöktem még valakit,de az már Ariana volt. 
- Ne haragudj.-motyogtam. 
- Te mit keresel itt ?-kérdezte ridegen. 
- Semmit.-válaszoltam.
- Na ide figyelj Lucy ! Nem érdekel a meséd ! Tudom,hogy Zayn miatt jöttél ide,mert féltékeny vagy ! Ajánlom,hogy többet ne lássalak különben megjárod !-fenyegetőzött Ariana. Hirtelen előkerült szinte a semmiből 2 alak. Elkapták a karom.
- Még nincs erre szükség,de tartsátok szemmel !-adta ki a parancsot Ariana,aztán elment. 
Leültem egy fa tövében. Hideg volt és esett. Sírni tudtam volna,de erősnek kell lennem. Egy darabig ott gubbasztottam,de utána felkeltem és haza felé sétáltam. Út közben énekelgettem és zenét hallgattam. Úgy éreztem,mintha ismét követnének. Az első tippem az volt,hogy Ariana csatlósai azok,de ez egyre valószínűtlenebbé vált. Egészen hazáig követett. A házkulcsommal babráltam,amikor hangos lépteket hallottam. Felkészültem,hogy meg kell rúgnom vagy ütnöm a mögöttem álló alakot. Lassan kinyitottam az ajtót. A zár hatalmasat kattant. Már szinte éreztem ahogy az alak a nyakamba liheg. Megfordultam és a táskámmal fejbe csaptam. Elkapta a karom. Meglepődve néztem rá. 
- Rossz ötlet.-mondta halk,érdes és mély hangon. Megijedtem,próbáltam hátra lépni,de ott volt a fal. Feszülten néztem az alakra. Az arcát nem láttam,mert sötét volt és kapucniban volt. Felém nyúlt. Megpróbáltam lefogni a kezét,de nem ment. Beszorított teljesen,moccanni sem tudtam. 
- Ne félj..!-mondta. A hangja bár nyugtató volt,nagyon féltem. 
- Mi..miért hinnék neked ?-rebegtem. Lefagytam,amikor az alak egyre csak közeledett felém. Megrúgtam.
- Áú..!-mondtam és levette a kapucniját. 
- TE HÜLYE ÁLLAT ! NORMÁLIS VAGY ?! HALÁLRA RÉMÜLTEM !-kiabáltam,mikor megláttam,hogy az alak valójában Zayn. 
- Shh !-fogta be a számat és belökött az ajtón. Egészen a kanapéig tolt,majd ott megállt. Egyenesen a szemeimbe nézett és várt. Megcsókolhattam volna,de nagyon fájt amit tett. 
- Lucy én..
- Nem érdekel !-toltam el. 
- El kéne menned,mert még a végén megtalál Ariana.-bújtam ki a kezei közül. 
- Hát nem érted ?!-kapta el a karom.
- Nem-mondtam flegmán.
- Látom.-jegyezte meg,aztán magához ölelt.
- Szeretlek !-csókolt meg. Hagytam magam. Valamiért nem tudtam ellenállni. 
Mire észbe kaptam már a kanapén voltunk. Zayn rám nézett és várt. Nem csináltam semmit,csak néztük egymást egy darabig,aztán Zayn beindult és a pólómmal kezdett el szórakozni. 
- Neee !-toltam el magamtól. Felálltam és felmentem a szobámba. 
- Itt maradhatsz,de csak a nappaliban !-kiabáltam a lépcsőről. Láttam Zayn arcán,hogy nem erre számított. Felmentem a szobámba,összeszedtem pár cuccot,ami Zaynnek kellhet az alváshoz. Levittem neki.
- Tessék.-dobtam a kanapéra. 
- Kösz..-mondta halkan. Visszamentem a szobámba,de nem tudtam aludni. Csak forgolódtam,míg végül nem bírtam és lementem Zaynhez. A lépcsőalján megálltam és csak figyeltem. Az ágyon ült és énekelt. 

- I remember years ago
Someone told me I should
take Caution when it comes 
to love 
I did 

And you were strong and I 
was not My illusion,my
mistake
I was careless I forgot
I did

Biztos folytatta volna,de ekkor a padló reccsent. Zayn felkapta a fejét,hátrafordult és körbenézett. Elbújtam a fal mögé. Zayn már nem énekelt tovább,felkelt és az ablakhoz sétált. Tekintete a távolba meredt. Lassan közelebb sétáltam. 
- Azt hittem már alszol.-jegyeztem meg,amint mellé értem.
- Nem tudok. Ahogy látom te sem nagyon.-mondta,visszasétált a kanapéhoz. Mentem utána én is. Kis ideig csak álltunk,de aztán közel hajolt hozzám és megpróbált megcsókolni. Először eltoltam magamtól,de később hagytam magam. Lefektetett a kanapéra. Fölém hajolt,nagyon óvatos volt végig. Lassan elkezdte lehúzni a felsőmet. Mire ismét észbe kaptam már a nadrágomnál járt. 
- Zayn,nee!-toltam el ismét.
- Arianaval csókolózól,azt mondod,hogy őt szereted..! Akkor legyél vele ! Feküdj le vele ! Engem meg hagyj békén !-mondtam szinte sírva. Elengedett én pedig felrohantam a szobámba.
- Lucy várj te ezt nem érted !-kiabált utánam. Nagyon is értettem. Épp ez volt a baj. 
- Ne gyere be !-figyelmeztettem,de már késő volt. Belépett a szobámba,egyenesen felém közeledett. Az ágynak nyomott.
- Lucy én téged szeretlek !-suttogta.
- Akkor az mi volt ?-kérdeztem könnyes szemekkel.
- Meg kellett tennem,de én téged szeretlek és foglak is ! De muszáj volt megtennem,hogy megvédjelek !-magyarázta.
- Bár tudnék neked hinni..-jegyeztem meg,kikászálódtam az ágyból és lementem a nappaliba. Zayn oda is követett. 
- Zayn hagyj most magamra !-mordultam fel. Mögém jött és átkarolt. A csípőjét a fenekemnek nyomta. Halkan nyögtem egyet. Kicsit elkábultan,de hamar magamhoz tértem és előre léptem. Hátrafordulva megláttam Zayn arcán egy elégedett vigyort. Megforgattam a szemem és a konyhába mentem. Kivettem a hűtőből a tejet,majd az alsó fiókból a kakaóport. Voltam olyan ügyes,hogy magamra szórtam. 
- Hadd segítsek !-támadott le Zayn egy vizes ronggyal.

- Ezzel csak elkented és világos a felsőm !-mérgelődtem.
- Kezdhetsz vetkőzni !-vigyorgott. Gyilkoló tekintettel néztem rá. 
- Segítsek ?-fogta meg a felsőm alját. 
- Nem kösz.-fordultam el,de Zayn így sem nyugodott le és most megint belém próbálta tolni magát. Megfordultam. Zayn közelebb lépett,lehajtotta fejét. Hagytam,hogy megcsókoljon. Miközben csókolóztunk,lassan felültetett az asztalra. 
- Zayn,ne !-nyögtem,de már késő volt. Átvette az irányítást. Már a felsőmet is lehámozta rólam. Próbáltam eltolni magamtól,de nem sikerült. Egyre reménytelenebbé vált a helyzetem,amikor már csak fehérneműben voltam. Addig mocorogtam,hogy csak-csak sikerült kiszabadulnom és elszaladnom. Felfutottam az emeletre. Becsaptam a szobám ajtaját és elbújtam az ágy alá. Ledermedtem,amikor meghallottam hangos lépteit közeledni. Féltem,a szívem gyorsabban vert. 
Az ajtót úgy emlékeztem,hogy bezártam,de ezek szerint még sem. Zayn csak úgy betört,mint egy horror filmben. Járkált a szobámban,míg végül megállt az ágyam előtt. 
- Tudom hogy itt vagy !-nézett le az ágy alá. Annyira rémült voltam,hogy sírva fakadtam,mint egy kis gyerek. Ekkor tudatosult Zaynben mennyire törékeny is vagyok valójában. Csak sírtam. A könnyeim őszinték és fájdalmasak voltak. 
- Ne..ne haragudj..!-mondta meglepett hangon. Felhúzott a földről,szorosan magához ölelt. Az ágyamba fektetett,lefeküdt mellém ő is. A karjaira hajtottam a fejem,ő pedig magához húzott. Most egy időre elfelejtettem minden bánatomat. A karjaiban biztonságban éreztem magam. Hamar el is aludtam. 

                                                                  ***
                                                               Reggel

Egy újabb reggel mikor róla álmodom. Lassan kinyitottam a fejem. Valahogy nem ért akkora meglepetés,mikor Zaynt nem találtam magam mellett. Lementem a konyhába,megreggeliztem,rendbe szedtem magam,miközben végig a tegnap járt az eszemben. Ekkor hirtelen kopogtatást hallottam. Azt hittem,hogy Zayn az,ezért vidáman nyitottam ajtót. 

- Te komolyan ennyire hülye vagy ?!-tört rám Ariana. Érthetetlenül néztem rá.

- Utoljára mondom : Ő AZ ENYÉM !-lökött hátra. 

- Ő jött ide !-mentegetőztem.

- Igen,persze. Akadj le róla,mert megbánod !-fenyegetett meg.

- Kényszeríts !-vágtam vissza. Ariana megrántotta a vállát és tovább indult. 

- Majd meglátjuk ki győz !-tette hozzá és eltipegett. Legszívesebben utána mentem volna,sőt utána is mentem. ügyet sem vett rólam. Járkált a várásban össze-vissza. Egy idő után meguntam és beugrottam egy kávézóba. Imádok idejárni. Itt mindenki kedves. Vagy is csak volt,ameddig meg nem jelentek Arianaék. Azonnal elmentem onnan és a park felé sétáltam. 

- EGY KICSESZETT UNIFORMIS VAGYOOOK !!!-jött belém valaki. 

- Áu.-estem a földre. Felnéztem. Hosszú szőke tincsek zárták el a napfényt. 

- Ne haragudj kicsi smurf !-nyomta az arcát az arcomba.

- Uniformis ?! Smurf ?!-néztem a lányra.

- Acacia ?-kérdeztem,miközben megpróbáltam elsöpörni a sok hajat az útból. 

- Lucy baba ?-vigyorgott. 

- Te mit szívtál ?-kérdeztem nevetve. Acacia is elnevette magát. 

- Mit keresel itt ?-kérdezte,a haját csavargatva.

- Magam sem tudom..-néztem le a földre. Hirtelen Acacia elkaptam a karom és húzni kezdett. Sikítottam. Acacia végig húzott a parkon,a hajam telement gallyakkal. Mikor végre megállt,hátraestem. 

- Berúgtál ?-nevetett. Egy másik nevetés is hallatszott.Felnéztem. Egy srácot láttam,mosolyogni Acacia mellett.  Amint felálltam csend lett. 

- Ismeritek egymást ?-kérdezte Acacia lepetten. A sráccal egymást bámultuk. 

- Volt már egymáshoz szerencsénk..-jegyezte meg a srác.

- Megmentett.-mondtam hálásan.

- Ugyan dehogy !-legyintett a srác. 

- Lemaradtam !-vágott közbe Acacia. Elmagyaráztuk neki gyorsan,mire ő sírva esett a földre. Mi is nevetni kezdtünk. 

- Igazán nincs mit.-mondta mosolyogva a fiú. Elmosolyodtam,felsegítettem Acaciat.

- Na jó mi folyik itt ?!-hunyorgott Acacia. Érthetetlenül néztünk a lányra. 

- Tudom,hogy van köztetek valami !-mondta csípőre rakott kezekkel. Zavarba jöttem.

- Lucy és én ?!-kérdezte a fiú. Elpirultam. Tudja a nevem ! Acacia csendben maradt. Mi pedig mehettünk tovább némán. Elértük a házunkat. 

- Hát akkor ennyi volt.-mondta a srác. Acacia bólintott,de már majdnem összeesett. Óvatosan bevittem a lakásába. Lefektettem az ágyára. Épp kifelé indultam,amikor neki mentem valakinek. Megfordultam,a fiú állt most már előttem. 

- Ne haragudj !-mondtam. A fiú megrántotta a vállát. 

Egész úton egy gondolat kínzott,de egyszerűen nem mertem megkérdezni. Inkább bementem a lakásomba. 

- Lucy..

- Tessék ?-fordultam meg. A srác egyre csak közeledett,miközben én egyre csak hátráltam. Ijedten néztem rá. 

- Mit akart az a bunkó ?-kérdezte.

- Ne..nem tudom..-dadogtam. A hajamat kezdte el arrébb söpörni. 

- Hé,te mit keresel itt !-kiáltotta dühösen egy hang. Felsóhajtottam.

- Zayn !-kiáltottam. Bár tegnap sírtam,ma még is örültem,hogy látom. A srác megfordult. 

- Te mit keresel itt !-mondta. Zayn nem válaszolt,csak gyors léptekkel közeledett. Mikor ideért elkapta a karom,de a srác is fogta.ű

- Ereszd el !-mondta durván Zayn. 

- NEM !-vágta rá a fiú. Zayn nem tétovázott,orrba vágta és magához húzott. 

- Legközelebb nagyobbat kapsz !-tette hozzá fenyegetően. Elindultunk befelé,amikor hirtelen Zayn hátraesett. Már mindkét fiú arca csupa vér volt. Odaszaladtam,hogy közéjük állhassak,de nem ment,odébb löktek és én is a földre estem. Nem tehettem mást,végig kellett néznem,ahogyan egymást püfölik. 

                                                                   ***

Már egy jó óra eltelt,eredménytelenül. Ám ekkor hirtelen mindketten a földre estek. Mindenük vérzett. Rémült arccal sétáltam oda hozzájuk. Rám néztek,majd egymásra. Sírva fakadtam. Zayn megpróbált felkelni,de visszaesett. Nekem kellett őket felállítani,majd bevinni a házba. Külön ültettem le őket. Hoztam vizes rongyokat és elkezdtem letisztítani a vért róluk. Hol az egyikhez,hol a másikhoz ugráltam. 

- Köszönöm !-nyögték egymás után. Sokszor felszisszentek,ahogy a hideg víz vagy a fertőtlenítő a bőrükhöz ért. 

- Hogy lehettek ilyen hülyék ?!-kérdeztem érthetetlenül,de egyik sem válaszolt csak néztek maguk elé. Nem mondtam semmit,tovább próbáltam tisztítani őket. Zayn hirtelen elkapta a kezem és magához húzott. Megpróbált megcsókolni,de nem hagytam magam,erre a srác elvigyorodott. Zayn idegesen kelt fel.

- Nyugi !-nyugtattam. A mellkasára tettem a kezem,amely elveszett a felsőtestén. Lenézett a kezemre,arrébb lökte és tovább ment. Felemelte öklét. A srác elé ugrottam. 

Szótlanul estem a földre. Csak néztem,ahogyan leömlik az arcomon,majd a karomon a vér. Behunytam szemem. Visszaemlékeztem,mikor először estem ekkorát. Még ovis voltam és fejbe találtak egy labdával. Nagyon fájt,sírtam is. Akkor azt mondták,hogy ha megedződöm semmi sem fog fájni. Így hát edzettem. 

- Úristen Lucy jól vagy ?!-zökkentett ki egy hang a gondolat menetemből. Felnéztem,láttam,hogy mozgott a szája,de nem értettem mit mond. Felhúzott a földről. Zaynt nem láttam sehol. 

- Ho-hol van Zayn ?-dadogtam. Iszonyúan szédültem. 

- Elszaladt a gyáva !

Fájt ezt hallanom.

- Gyere állítsuk el a vérzést !-kísért be a mosdóba. A pólóm is csupa vért lett,így aztán le kellett vennem. Ám ekkor a srác egyre közelebb hajolt.

- Ne..!-állítottam meg. A srác megtorpant.

- Miért szereted azt a bunkót ?-kérdezte.

- Ő nem az !-védtem meg. 

#Hatodik felvonás : Valóság

                                                                   Egy új arc


Reggel ébredésnél,ismét azzal a tudattal ébredtem,hogy Ariana ott van Zaynnel. Ő vele lehet,de én nem.  Fájt ez a gondolat,még is valahol boldog voltam,mert tudtam,Zayn engem szeret ! Így hát el halovány,de reménykedő mosollyal keltem ki az ágyból. Lassan lesétáltam a konyhába. Ariana már ott tüsténkedett.
- Szia,hát te mit csinálsz ?-érdeklődtem.
- Tudod nálunk úgy szokás,hogy a vendég hálából reggelit csinál.-válaszolta.
- A-ha.-mondtam. Közelebb sétáltam. Finom illatok csapták meg az orrom. 
- Hmm..mi ez ?-kérdeztem.
- Majd meglátod !-ripakodott rám. Hátramentem a nappaliba. Épp akkor ébredezett Acacia is.
- Sajog a fejem !-nyafogta.
- Azt elhiszem.-nevettem és hoztam neki gyorsan valami gyógyszert. 
Eközben végig Arianat figyeltem. Próbáltam kitalálni,mi járhat a fejében. Miért akart annyira főzni ?! Talán jó benyomást akar kelteni,hogy Zaynnek bűntudata legyen,mikor elmondja neki ?! Nagyon sok kérdésem,de alig van rá válasz.  Úgy döntöttem felmegyek Zaynhez. El is indultam,de úgy látszik Ariana megint megelőzött. Épp akkor jött le Zaynnel,amikor fel akartam menni. Bementek a konyhába. Ariana leültetett mindenkit. Furcsálltam kicsit,hogy engem rakott Zaynnel szemben,de nem ellenkeztem. Ariana mindenki elé rakott tányért,poharat és szalvétát,majd helyet foglalt ő is Zayn mellett. 
- Jó étvágyat !-mondta. Mi is mondtuk neki,aztán neki láttunk. Valami minipalacsintás,joghurtos izét csinált. Az illata jó volt,de vajon íze is ?! Óvatosan kóstoltam meg,mert simán kinéztem ebből a csajból,hogy megmérgez. Szerencsére nem volt mérgezős,sőt egész ehető volt ! Mindenki csendben falt..egy darabig.
- Tudod mire gondolok..?-törte meg Ariana a csendet.
- Nem..?!-válaszolta Zayn.
- A tegnap éjszakára ! Annyira jó volt !-mondta halkabb hangon. Ekkor Zayn azonnal rám nézett,én pedig rá.
- Milyen éjszaka ?-kérdezte Zayn.
- Nem emlékszel,pedig annyira vad voltál..!-puszilta meg Ariana Zayn arcát. Ennyi nem bírtam tovább. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon,amit gyorsan letöröltem.

- Lucy..-magyarázkodott Zayn.
- Ne..!-szakítottam félbe. Felkeltem az asztaltól,felmentem a szobámba. Előkerestem egy dzsekit,lerohantam és már itt sem voltam. Minél előbb el akartam tűnni onnan ! 
- Lucy ! Lucy várj már !-loholt utánam Acacia. 
- Nem tudom ki ez a csaj,de már nagyon elegem van belőle !-álltam meg. 
- Csak azért csinálja,mert félti a pasiját.-mondta Acacia.
- Pasiját ?! Zayn is ezt mondta ?-kérdeztem. Nagyon kíváncsi voltam,melyikünkkel játszik Zayn. 
- Nem erősítette meg,hogy szerelmes-e Arianaba,de biztos így van,ha járnak.-bizonygatta Acacia.
- Ezzel nem segítesz !-gördült le még egy könnycsepp az arcomon.
- Fogalmad sincs,mi történt !-tettem hozzá és elindultam ismét. 
- Akkor magyarázd el !-kapta el a kezem Acacia. Megálltam,felszínesen elmondtam a lényeget. Mindjárt másképp nézett ki a történet..
- Akkor,ha jól értem Zayn beléd szerelmes és te is belé,de Ariana valahogy belekerült a képbe,de vele valójában sose járt ?!-rakosgatta össze a kirakós darabjait Acacia.
- Én ne,m azt mondtam,hogy sose...Várjál,mióta ,,jár" Ariana és Zayn ?-kérdeztem.
- Fogalmam sincs..körülbelül 2 hete.-válaszolta. Milyen különös,azóta ismerem Zaynt. Vissza kell mennem és beszélnem kell Zaynnel. Sarkon fordultam,majd szó nélkül haza felé vettem az irányt. 
Nagyon hamar haza értem. A nappaliban ott találtam Arianat,épp a  kanapén ült.
- Zayn ?-kérdeztem.
- Elment.-válaszolta ridegen.
- Hova ?-kérdezgettem tovább. Ariana csak a fejét rázta. Kimentem a házból,volt egy erős sejtésem hol lehet Zayn. El is indultam oda. 

                                                                                ***

Mikor odaértem láttam,bebizonyosodott az állításom. Zayn ott volt ugyan abban a sikátorban,ugyan ott. Lassan odasétáltam. Amit láttam,megdöbbentett. 

Ott dohányzott és beszélgetett. Csak lestem nagyokat. Ő ott Zayn ?! Biztos jól látom ?! Nem mentem közelebb,ne hogy észrevegyen. De már nem bírtam sokáig. Pár perccel később nevetgélés hangzott.
- Óhh Zaynie ne már..!-mondta a két lány. 
- Ugyan csajok,csak 5 perc !-mondta Zayn. Figyelmesen hallgattam őket. A 2 lány bólintott,Zayn pedig eltűnt. 
Tényleg hamar visszajött.
- Na mehetünk ?-kérdezte.
- Igeeeen ! Juuuj már alig várom !!-ujjongtak a lányok.
Elindultak felém,így hát elbújtam. Nagyon fájt ezt látnom. Zaynt teljesen másnak ismertem meg. Ez nem..ez lehetetlen,hogy ő legyen ! A helyzet egyre csak romlott,mikor eleredt az eső és elvesztettem szem elöl Zaynt és a lányokat. Egyedül bolyongtam este az esőben egy nagy városban. Kicsit féltem is,de muszáj volt utána járnom mi ez az egész. 
Ahogy sejtettem,Zaynék egy szórakozóhelyre mentek. Bementem én is,de nem sétálhattam csak úgy Zayn elé. Kellett valami stratégia. Úgy döntöttem majd a bár pultnál kitalálok valamit. Leültem egy székre,de nem volt ott senki. 
- Te mit keresel itt ?-kérdezte egy hang. Remegve fordultam meg. Zayn volt az egy cigivel a szájában. Meredten néztem rá. A kezeit felém emelte.
- Hé,a lány velem van,oké ?!-védett meg egy másik srác. Zayn megforgatta a szemeit,majd hagyta,hogy a 2 lány visszahúzza a tömegbe. Ekkor már ránéztem a megmentőm arcára. 
- Köszönöm !-mondtam egy kedves mosollyal az arcomon. 
- Ugyan,de ki volt ez a bunkó ? Ismered ? Akarod,hogy megverjem ?-mondta a srác. 
- Nem ismerem. Nem kell köszi öhm..-köszöntem meg.
- Cedric.-nyújtotta a kezét.
- Lucy.-ráztam meg.
- Nagyon örülök. Egyedül ?-kérdezte. Bólintottam. 
- Te ?-kérdeztem. Ő is bólintott. 
Iszogattunk kicsit,aztán mind a ketten kidőltünk.

                                                                            ***

- Lucy !-keltegetett egy hang. 
- Fáj a fejem..-nyüszögtem. 
- Kevesebbet kellett volna innod !-mondta nevetve egy hang. Hirtelen kipattantak a szemeim.
- Acacia ?-kérdeztem meglepődve.
- Igen ?-kérdezett vissza a lány.
- Hogy kerültem ide ?
- Hát úgy,hogy a te hős lovagod idehozott.-válaszolta Acacia.
- Cedric..-suttogtam. Elmosolyodtam,majd a szemeimmel körbejártam a szobát. Otthon voltam,méghozzá a nappalimban. 
- Ariana ? Zayn..?-kérdeztem. 
- Zaynt azóta nem láttam,amióta elment. Ariana is elment.
Összeráncoltam a szemöldököm és felmentem a szobámba. Felfelé menet elkezdtem mesélni,milyen új oldalát ismertem meg Zaynnek. Acacia is nagyon meglepődött,de másképp.
- Eddig nem ismerted Zaint ?-mondta és olyan furcsán nézett rám.
- Ezt hogy érted ?-kérdeztem.
- Hát úgy,hogy vele nem érdemes újat húzni !-mondta sejtelmes hangon. Magamba fordultam. Hirtelen minden olyan homályos lett. Nem értettem semmit. Akkor Zayn végig félre vezetett ?! Akkor ez az igazi arca ?! Akkor valójában nem is..nem is gondolta komolyan azokat..?!
- Lucy héy...-emelte fel az állam Acacia. Könnyes szemekkel néztem rá. Épp mondani akartam valamit,de a csengő és az ajtó nyitódás közbe szólt. 
- Sziasz..-nyitott be Ariana. 
- Mi a baj ?-jött oda hozzám.
- Semmi..-húztam el a fejemet. Ariana közelebb jött. 
- Figyelj Lucy biztos van valami bajod,akkor nem sírnál és tudom,hogy nem vagyunk annyira jóban,de elmondhatod.-ült le mellém. Most valahogy más volt. Egész kedvesnek bizonyult. A hangjában sem éreztem semmi hátsó szándékot és gonoszságot. Így hát mesélni kezdtem.
- Azt hiszem teljesen félre ismertem valakit..-magyaráztam.
- És..?-kérdezte Ariana.
- Nem esett valami jól.-válaszoltam.
- Ahha.-bólintott Ariana. Egy hatalmasat sóhajtottam. Ekkor megszólalt a csengő. Ariana felállt,hogy kinyissa. Ám mikor az ajtó kinyílt,elképedten állt nem szólt semmit. Lassan odasétáltam.
- Mi a..z.-mondtam meglepődve. Zayn állt az ajtóban szakadtan,megverne,fáradtan. Szinte beesett az ajtón. Csak néztük mind a ketten a fiút. Míg végül elindult befelé. Lépett két-három lépést,majd elesett.
- Zayn !-kapott a szájához Ariana. Csak meredten figyeltem,ahogy Ariana lehajol hozzá,bökdösi,beszél hozzá,de Zayn nem reagált rá. 
- Zayn ??!! Úristen !!!-kiáltozott Ariana.Vele ellentétben én meg sem szólaltam. Csak néztem meredten,mintha fel sem fogtam volna mi történt. 
- Lucy figyelj már !-rángatott meg Ariana. Már Acacia is itt termett és próbált segíteni Ariananak felemelni Zaynt. Mikor ez sikerült nekik,a kanapéhoz vitték,lefektették. Én is odamentem lassan. 
- Te is segíts már !-mordult fel Acacia. Csak bólintottam és megpróbáltam segíteni. Persze amit én csinálok az sose jó. Így aztán bebattyogtam a konyhába,leültem egy bárszékre és vártam. Nem sokára a két lány elindult felém. 
- Fel a fejjel,biztos jobban lesz !-nyugtatta Acacia Arianat,aki csak lehajtott fejjel közeledett felém. 
- Hát neked meg mi bajod van ?-kérdezte Ariana.
- Semmi..-sütöttem le a szemeimet. Ariana vállat vont és leült mellém. 
- Hé,nyugi !-tette a kezét a vállamra Acacia. 
- Én álmos vagyok.-jelentette ki Ariana. Acacia is bólintott.
- Én is.-mondta. Végül én is felmentem,de előtte még megálltam a nappaliban. Oda sétáltam a kanapéhoz. Zayn is ott feküdt. Egész aranyos volt,elnéztem egy darabig. Nagyon kimerülhetett. Volt egy olyan érzésem,hogy jó lenne megpuszilni,mellé feküdni. Tanakodtam is,de végül csak felmentem a szobámba. Nem csináltam semmit.

Mikor a szobámba értem,rájöttem,hogy hiba volt. Visszafordultam volna,de ekkor megpillantottam Acaciat.
- Hát te ?-kérdezte. Csak vállat vontam. 
- Ariana ?-kérdeztem.
- Lement Zaynhez.-válaszolta Acacia. Szinte tudtam. Így hát még inkább nem akartam lemenni. Bemasíroztam inkább a szobámba és ledőltem a matracra. Nem sokár Acacia is megérkezett. Lefeküdt ő is.
Már majd nem aludtunk,mire Ariana is megérkezett. 

#Ötödik felvonás : Sorscsapás..

                      Egyre tisztább érzelmek..


,,Álmomban mindig velem vagy. Gyakran ébren is az eszembe jutsz. Nem tudlak kiverni a fejemből..Végig ezek a sorok jártak az eszemben. Mindegyike Rá emlékeztet. Igen ezt érzem Zayn iránt. Ez már a bál óta világos és egyre világosabbá vált számomra. Ebbe bele fogok őrülni,ha így folytatódik. Valamivel el kellett terelnem a figyelmem. Mi lehetne jobb gondolat elterelő dolog,mint a barátnőkkel való szórakozás ?! Így hát felbátorodva siettem a gardróbom felé. Kivettem belőle a legfelső göncöket,amiket találtam és már indultam is. 
Legelőször Jamiehez siettek. Ám meglepődve tapasztaltam,hogy nincs otthon. Elővettem a mobilom,felhívtam. Csalódnom kellett,mert nem vette fel. Aggódni kezdtem. Minden megfordult a fejemben,mint például : elrabolták. Senki sem sietett a segítségére.. 
Beleborzongtam,ha csak erre gondoltam,de nem tudtam mit tenni.. Hiába törtem a fejem,nem jutottam semmire. Csak kezdett nagyon elegem lenni,mert az új szomszéd zajong. Egy darabig tűrtem,de most már elegem lett. Dühösen rontottam ki a lakásomból. Átsiettem a szomszédhoz. Csengetnem sem kellett. Épp akkor jött ki egy halom dobozzal. 
- Elnézést,nem lehetne ezt kicsit halkabban ?! Már a saját gondolataimat sem hallom !-mondtam. Próbáltam illedelmes jó szomszéd módjára cselekedni. Pár percig nem kaptam választ. Már majdnem megint megszólaltam,hogy : hallotta ?! De szerencsére nem kellett,mert az új szomszédom letette a kezeiben lévő dobozokat. Előre lépett,majd kezet nyújtott.
- Szia Acacia vagyok !-mutatkozott be szinte nevetve. Kicsit elvörösödtem. Be sem tudtam mutatkozni. 
- Na és téged hogy hívnak szomszéd,aki a saját gondolatait sem hallja ?-mosolygott. 
- Lucy..-nyögtem ki kicsivel később. 
- Nos Lucy nagyon örvendek és sajnálom.-mondta Acacia. 
- Én sajnálom..segíthetek ?-ajánlottam fel barátságosan. A lány csak bólintott.
- Ott az autóban vannak még dobozok..-mutatott a kapu előtt álló autóra. Kisétáltam,felkaptam egy nagyobb doboztam és bevittem a lakásba. 
- Hova tegyem ezt ?-kérdeztem. 
- Öhm..azt csak rakd le..oda !-mutatott a nappaliban lévő kanapéra.
                                                              
                                                                         ***

Hamarosan kész is lettünk a dobozok bepakolásával.  Ekkor remek ötletem támadt ! 
- Acacia,mit szólnál,ha megmutatnám a környéket ?-kérdeztem lelkesen. A lány szemei felcsillantak.
- Azt mondanám : naná,hogy persze,hogy,aha,hogy igen !-válaszolta boldogan.
Mosolyogva indultunk útnak. Legelőször a kedvenc cukrászdámba mentünk. 

Peggy Porschen Cakes :

Itt vannak a legfinomabb sütemények ! Egyszerűen zabálni való ez a hely ! Mikor odaértünk végre,láttam Acacia arcán,hogy tetszik neki ez a hely. Amint kinyitottuk az ajtót,megcsendült az ajtó fölött csüngő kis csengő. Jelezvén:új vendégek érkeztek. Nem tettünk egy lépést sem,de megcsapott minket a sütemény különféle édes illata. Volt itt : karamell,vanília,csoki,eper..és még sorolhatnám. Lassan összemosódott minden illat. Bódultan foglaltunk helyet egy takaros kis asztalkánál. 
- Mit adhatok a hölgyeknek ?-kérdezte egy helyes pincér. Acaciaval egymásra néztünk.
- Még nem tudjuk..-mondtuk szinte egyszerre. A pincér elmosolyodott,majd elsétált. 
- Hmm..mennyi süti..de melyiket is...-gondolkozott Acacia. Én már tudtam mit kérek. Hátra dőltem és vártam a pincérünket.
- Te már tudod ?-lepődött meg Acacia. Mosolyogva bólintottam. 
- Nos ? Sikerült választani ?-kérdezte a pincér. Én ismét bólintottam. Erre elővett egy tollat és egy jegyzetfüzetet. 
- Melyikre esett a választás ?-kérdezte.
- Royalra.-mosolyogtam. Már szinte a számban éreztem az ízét. 
- Én is megkóstolnám azt.-mondtam Acacia. A pincér bólintott,majd ismét eltűnt. 
Nem sokára meghozta a süteményeket. Mi pedig azonnal hozzáláttunk az eltüntetésükhöz. Sikerült is alig pár perc alatt felfalni  sütit. 
- Ez nagyon finom..!-jegyezte meg Acacia. 
- Tudom !-nevettem. Ő is elkezdett nevetni. Egy idő után,mind a ketten szakadtunk a röhögéstől,csak azt nem tudtuk,hogy min és miért nevetünk. Kicsit sem nézhettek minket hülyének.. Már a hasunkat fogtuk a nevetéstől,amikor hirtelen elállt a nevetésem,mintha elvágták volna. 
- Lucy..?-kérdezte aggódva Acacia. Nem tudtam először válaszolni..
- Figyelj..nekem elmondhatod..!-biztatott. 
- Rendben.-mondtam,elmosolyodtam. Ettől ő is elmosolyodott. 
De valójában még mindig merengve és érthetetlenül néztem ki az ablakon. 
- Lucy..?-kérdezte Acacia ijedten,de nem válaszoltam,csak figyeltem. Erre mellém ült,hogy lássa,mit nézek. 
- Kit nézel ? Melyik embert ? Lucy ?-kérdezősködött. 
- Azt a csajt..meg..-válaszoltam kis vártatava,de nem tudtam befejezni a mondatot. 

- Arianat ? Nagyon kedves lány ! És a barátja Zayn..-mosolygott. Az utolsó mondat teljesen összetört. Könnyek szöktek a szemembe. Felálltam a székről és beszaladtam a mosdóba. Ekkor már sírva fakadtam. Bezárkóztam egy wc fülkébe. 
- Lucy ? Lucy mi a baj ?-kiáltozott Acacia. Nem válaszoltam,csak sírtam. Egyre közeledő lépteket hallottam,amik hozzám érve elhallgattak. 
- Figyelj..nem tudom mi történt,de könnyebb lenne,ha elmondanád !-javasolta Acacia. Tudtam,hogy igaza van. Így hát lassan kinyitottam a fülke ajtaját és kijöttem. A földet bámultam.
- Hé..-emelte fel az állam. Ekkor meglátta az elfojt szemfestékem és a kisírt szemeimet. Már számára is világossá vált a helyzet komolysága. Az arca elkomorodott,odajött hozzám,majd szorosan magához ölelt,pont úgy,mint Zayn. Akaratlanul is ellöktem magamtól. Minden Rá emlékeztet..újra könnyek szöktek a szemembe. 
- Mi a baj ?-kérdezte halkan Acacia. Sóhajtottam. Tudtam jól,hogy egyszer úgy is el kell mondanom..
- Zayn..-fogtam bele,de nem tudtam folytatni.
- Mi van vele ? Tetszik vagy mi ?-kérdezte poénkodva,de én nem nevettem,hanem a földre szegeztem a tekintetem. 
- Ugye nem..? Jaj édes istenem.. -kapott a fejéhez Acacia.
- Neked nem csak tetszik..ugye ?-kérdezte. Én csak megrántottam a fejem. Összeszedtem magam és elindultam az ajtó felé. Újdonsült barátnőm,Acacia is követett. Próbált megérteni,de az arckifejezéséből ítélve nem igazán ment neki. Egy halvány mosoly jelent meg a szám sarkában. Ám ez nem tartott sokáig,mert az a csaj és..és Zayn épp sétáltak át a zebrán. Reménykedtem,hogy nem erre jönnek..Sajnos hiába reménykedtem,erre jöttek. Valamin nagyon nevettek. 
- Gyere mi is menjünk erre.-javasolta Acacia. Megvontam vállam. Úgy tettünk,mintha épp most értünk volna ki a cukrászdából. Elfordultunk és így mi is abba az irányba tartottunk. Acacia elkezdett beszélni a kutyájáról. Próbáltam bekapcsolódni a témáéba,de nem igazán ment. Folyton a mögöttem jövő két ember járt a fejemben. Akaratlanul is hátrafordultam. Meglepődve tapasztaltam,hogy eltűntek.
- Mi az Lucy ?-kérdezte Acacia. Nem válaszoltam,mert háttal voltam neki és éppen a terepet kémleltem,amikor ismét feltűnt a ,,párocska" nevetgélve fordultak ismét felénk. Gyorsan elkaptam tekintetem és a kirakatra szegeztem. Lassan ideértek. A szívem olyan hangosan vert,hogy azt hittem meghallották. Vártam,hogy elhaladjanak mellettünk,de nem így lett. A csaj egyszerűen mellém állt,mintha tudta volna,hogy figyeljük őket.
- Acacia ?-kérdezte a csaj és mellé állt.
- Ariana ?! Sziaa ! Húú mesésen nézel ki !-mosolygott Acacia.
- Ohh ugyan..Te még jobban ! Ki ez az új lány ?-kérdezte.
- Öhm a szomszédom és nagyon jó barátnőm.-válaszolta Acacia. 
- Szia én Ariana vagyok. Na és te ?-kérdezte.
- Lucy. Örvendek.-próbáltam kicsit mosolyogni is. Ment is,ám hirtelen feltűnt Ő. Fekete blézer, farmergatya,elegáns cipő..Hatalmasat sóhajtottam. 
- Mi a baj Lucy ?-kérdezte Ariana. Azt hiszem elragadtattam magam.Zavarba jöttem és csak mosolyogtam. 
- Zaynieem.-mondta Ariana és szándékosan odahajolt Zaynhez,hogy megcsókolhassa,ám Zayn lefagyott. Engem nézett..én pedig őt. Acacia meglökött,hogy kizökkentsen. Sikerült neki. Megráztam a fejem. Ekkor Zayn is másfelé nézett. Acacia hirtelen elkapta a karom és arrébb húzott.
- Lucy tudom,hogy fáj,de ezt nem teheted ! Érted ?! Most Arianaval van. Hagyd,hogy bűntudata legyen és ha ő is szeret,azt elmondja majd !-duttogta Acacia. A hangja nagyon megnyugtató volt. Bólintottam,majd visszamentünk a többiekhez. Ariana azonnal rám nézett,de Zayn nem. Meg sem szólalt.
- Mit szólnátok,ha elmennénk valahova négyesben ?-javasolta Ariana.
- Szuper ötlet !-helyeselte Acacia,majd megint megbökött.
- Aha ! Szuperisztikus !-mondtam egy erőltetett vigyorral. 
- Zayniee maci ?-kérdezte Ariana,de Zayn csak vállat vont.
- Olyan sótlan szótlan vagy..-jegyezte meg Ariana. Zayn megint csak vállat vont. 
Nem sokára elindultunk. Egyáltalán nem volt semmi kedvem sem ehhez. Legszívesebben haza futottam volna sírni. Persze nem lehetett..
Ariana kitalálta,hogy menjünk el a közeli parkba,mert most vannak programok is.
Szinte egész úton csak Ariana magyarázott. Be nem állt a szája ! Szörnyű,de komolyan. Ezzel ellentétben én és Zayn hallgattunk,mint a sír. Távol voltunk egymástól. Én Acacia mellett szélen,Zayn pedig Ariana mellett állt. Néha oda-oda pillantottam,de csak a földet nézte,meg néha motyogott valamit,ha kérdezték. Mindenkinek feltűnt,hogy furcsán viselkedik. 


                                                                       ***

Nagyjából 30 perc volt,mire odaértünk. A park tele volt emberekkel,de nem éppen olyanok voltak itt,mint mi. Sokkal inkább idősebbek,párok és családosok. 
- El kellett volna hoznom az unokahúgomat..!-mérgelődött Ariana. Mindenki csak vállat vont és mentünk tovább. Már nem bírtam sokáig. Ezt az amúgy is feszült hangulatot Ariana tovább fokozta azzal,hogy elráncigált minket a parkban lévő tóhoz. Ott leültünk a fűre. Acacia próbálta oldani a hangulatot úgy,hogy meglökött én meg legurultam a dombon. Ezen persze mosolyogtak.
- Ezt még visszakapod !-fenyegetőztem nevetve. Felvánszorogtam a domb tetejére. Elkaptam Acacia kezét,majd egy mozdulattal a földre húztam. Gurulni kezdett ő is. 
- Hééé !-nevetett Acacia. Még egy darabig nevetgéltünk,de nálam ez hamar abbamaradt. Ariana nem szállt be a ,,játékba". Kihasználta az alkalmat,hogy kettesben lehet Zaynnel. Épp fel pillantottam a dombtetőre,amikor...szóval épp akkor hajolt oda Ariana,hogy megcsókolja Zaynt. Olyan érzés volt,mintha tüskéket szúrtak volna a szívembe. Összerogytam. Zaynnek is feltűnt. Felpattant,mielőtt bármi is történt volna. 
- Kikér vattacukrot ?-kérdezte. Ez volt az első igazi mondata,amit mondott,amióta találkoztunk. Így hát mindenki meglepődött,de azért lelkesen bólogattunk. 
Nem volt messze a vattacukros bódé,de annál hosszabb volt a sor. Miközben beálltunk észrevettem,hogy Zayn felém közeledik. A szívem egyenesen kalapált. 
- Beszélnünk kell..fontos !-suttogta. Legszívesebben hozzávágtam volna,hogy hagyj a francba,de igaza volt. Tényleg  beszélnünk kell.
- Rendben.-mondtam kicsivel később. Zayn megrántotta a fejét jelezvén,hogy kövessem. 
- Lucy..én..-fogott bele séta közben.
- Figyelj Zayn,fogalmam sincs mi ez az egész.. Nem mondtad,hogy van barátnőd..ahogy azt sem..-vágtam közbe.
- Ariana kedves aranyos lány,de..-folytatta.
- De ?-kérdeztem.
- De nem szeretem !-válaszolta határozottan.
- Mást szeretek. Tudom,hogy ez őrültség,de igaz..-tette hozzá,majd megállt. 
- De akkor miért ?! Ő nem maradhat távol tőled,de én igen ?! Érthetetlen vagy!-törtem ki. 
- Hadd magyarázzam meg..én csak...ahh..!-mentegetőzött.
- Zayn..csak hagyj békén !-mondtam határozottan és valahogy ösztönből arcon akartam csapni,de ő elkapta a kezem. Meglepődtem. Egy darabig várt,aztán...

Megcsókolt. Először csak meghökkenten álltam,de aztán a nyakához emeltem a kezeimet és az övéi is egyre feljebb kúsztak. Féltem,hogy meglátnak és éreztem,Zayn is így érez. Az a perc feledhetetlen volt !
- Szeretlek !-mondta miután ajkaink elváltak. 
- Én is szeretlek !-mondtam. A szívem zakatolt,így nem mertem annyira mosolyogni. 
- Vissza kéne mennünk..-mondta kissé letört hangon Zayn. Csak bólintottam. Nem bírtuk ki Zayn megfogta a kezem és úgy sétáltunk egy darabig.
- Hát ti ?-vont  minket kérdőre Ariana. Mögöttünk állt mi meg egymás kezét fogtuk. Ijedten engedtük el egymás kezét és megfordultunk.
- Mi csak..öhm..-kezdte el magyarázni Zayn.
- Csak sétáltunk és beszélgettünk..-fejeztem be. 
- Igen pontosan ! Így volt..-helyeselt Zayn.
- A-ha.-reagált rá Ariana. A szemeivel képes lett volna akár ölni is. Természetesen engem. 
Épp indulni akartam,amikor Ariana elkapta a karom.
- Fogalmam sincs ki vagy,de hagyd békén Zaynt,mert ő az enyém ! Szeret engem,ahogy én is őt ! Csak szánalomból van veled,mert megkértem.-vigyorgott Ariana. Szíves örömest hozzávágtam volna,hogy épp most csókoltam meg a "pasiját" meg szívesen idéztem volna neki abból,amit Zayn mondott nekem,de nem tettem. Csak hallgattam és vártam,hogy befejezze és elmenjen. Hát nem így lett.
- Lucy,én kedvellek,mármint aranyos vagy,de valamit tisztázzunk ! 3 alapelv,amit ha betartasz,akár legjobb barátnők is lehetünk. 
Az első : ne csórd a stílusom !
 Második : ne majmolj és ne lopd el a barátaimat !
A legfontosabb harmadik : HAGYD A PASIMAT ! -magyarázta komoly nagyképűséggel Ariana. Még mindig hallgattam,de csak folytatta.
- Jha és fogadd meg a tanácsaimat ! Kezdjük azzal,hogy szerezz pasit.-vigyorgott. Most már kezdett elszakadni a cérna.
- Meg azért rád férne egy design átalakítás !-jegyezte meg nevetve. Csak megemeltem a szemöldököm.
- Talán valami nem tetszik ? Az én szabályaim szerint fogunk játszani..!-még mindig ott volt az elégedett vigyor az arcán. Most úgy bevertem volna neki egyet,de megint nem tettem. Csak figyeltem.
- Hey mi folyik itt ? Barcsik vagytok már ?-flangált ide Acacia.
- Mit ittál ?-kérdeztem. Elég egyértelmű jelei voltak annak,hogy Acacia bepiált.
- Csak egy kis finomságot !-legyintett.
- Na jó menjünk haza !-jelentettem ki. Zayn Acacia mellett állt és csak helyeselt. 
- Zayniee hoznád Acit ?-kérdezte Ariana. 
- Aci ?!-néztem furán.
- Igen,így hívom Acaciat.-válaszolta Ariana. Zayn felkapta és már indultunk is.

                                                                        ***

Végig csend volt. Senki sem beszélt,csak nézelődtünk. Én folyton Ariana szemeinek gyilkoló kereszttűzébe kerültem. Zaynnek is feltűnt,hogy valami nincs rendben. Még sem szólt semmit,csak figyelt. 
Lassan elértük Acacia és az én lakásomat. 
- Jó éjszakát most már te is betudod vinni Acit.-mondta Ariana.
- Ne hagyjad csak,majd bekísérlek és beviszem Acaciat is.-ajánlotta fel Zayn.
- Ha gondoljátok itt is aludhattok !-mondtam lelkesen. Ariana nem repesett az örömtől. Megforgatta a szemeit.
- Zayniee fáradt vagyok !-nyafogott.
- Rendben. Maradunk.-bólintott rá Zayn. Ariana rám hunyorgott,majd elindult a bejárati ajtó felé.
- Kulcs nélkül nehezen fogsz bejutni !-vigyorogtam. 
- Tudom.-mondta Ariana szemrehányóan. Kinyitottam az ajtót. Zayn bevitte Acacia,lerakta a kanapéra. Én pedig felkapcsolta a villanyokat. 
- Öhm valaki aludhat itt a kanapén. Fent van a hálószobám,abban is meg még tudod hozni matracot is.-magyaráztam. 
- Szerintem Acacia maradjon a kanapén..-javasolta Zayn.
- Jó ötlet. Ha gondoljátok én alszom matracon.-mondtam.
- Oké,mi meg Zaynieevel a szobádban alszunk !-vágott közbe Ariana.
- Igen..-vontam meg a vállam.
Elkezdtem megágyazni,rendet rakni. Addig Ariana rendezkedett. Bekapcsolta a tv-t a nappaliban,hozott innivalót,kényelembe helyezte magát. Zayn pedig az ablaknál állt,kinézett rajta. Lassan odasétáltam hozzá,mikor végeztem.
- Mehettek aludni.-mosolyogtam. Zayn rám nézett. Az arca sajnálkozó volt.
- Menj csak..!-biztattam. Átölelt és felment Ariana után.
- Jó éjszakát !-köszöntem. 
- Neked is  !-állt meg a lépcső tetején mosolyogva. Én is elmosolyodtam,majd hátrébb léptem,figyeltem,ahogyan Zayn lassan eltűnik az emeleten. 
A kanapához sétáltam. Ott feküdt Acacia. Nagyon aranyos volt. Néztem egy darabig,aztán ledőltem mellé a matracra. 

                                                                         ***

03:24.  Még semmit sem aludtam. Csak forgolódtam eredménytelenül. Fogalmam sincs mi lehet a bajom,de már nagyon szeretnék aludni ! Felkeltem,bementem a konyhába. Készítettem magamnak egy bögre kakaót,hátha attól elnyom az álom. Mikor kész lett leültem egy bárszékre és lassan kortyolgatni kezdtem,amikor valami zajra lettem figyelmes.
- Lucy ?-suttogta egy hang a lépcső felől. Felálltam és a lépcsőhöz sétáltam.
- Zayn ?-kérdeztem kissé meglepődve. Valójában magyon nagyon örültem neki,legszívesebben a nyakába ugrottam volna. 
- Igen ?-kérdezte Zayn mosolyogva. 
- Hát te ?-lepődtem meg.
- Hát én..csak..öhm..nem tudtam aludni.-magyarázta Zayn. Zavarban volt,így hát próbáltam oldani a hangulatot.
- Csináltam kakaót. Kérsz te is ?-kérdeztem.
- Nem köszi elég,ha ihatok pár kortyot a tiedből-mosolygott.
- Rendben.-nyújtottam oda neki. Elvette,inni kezdett. Ám amikor visszanyújtotta,valahogy nem tudtam megfogni,kicsúszott a kezemből és a földre esett. Gyorsan lehajoltam,hogy feltöröljem,de elcsúsztam és a hátamra estem. Zayn megpróbált segíteni,de ő is elcsúszott.. Behunytam a szemem,mire kinyitottam Zayn felettem feküdt,az orra súrolta az enyémet,engem nézett. 
- Ne haragudj..én..-magyarázkodott,de nem hagytam,hogy befejezze,megcsókoltam. Lejjebb ereszkedett,átkarolt,majd átfordított. Így már ő volt alul. A kezei türelmetlenül vándoroltak a nyakamtól egészen a csípőmig. Mindeközben végig csókolóztunk. Már majdnem sikerült volna több is,amikor hangok hallatszottak a lépcső felől. 
- Zayn ?-kérdezte egy hang. 
- Ariana ?!-lepődött meg. Gyorsan felpattant és leült a bárszékre. Én ott maradtam a földön,mintha takarítanék. 
- Lucy,..-mondta Ariana és mellékelt hozzá egy fancsali pofát is. 
- Szia !-köszöntem egy erőltetett mosollyal. Legszívesebben megfojtottam volna. Miért nem tudott még aludni ?! Miért pint most kellett lejönnie ?! Annyira jó volt..!! 
- Zayn úgy eltűntél mellőlem ! Aggódtam érted !-nyafogott Ariana.
- Én csak..öhm..hallottam valami zajt és lejöttem.-magyarázkodott Zayn.
- Gondolom Lucy zajongott.-jegyezte meg Ariana.
- Csak kakaót ittam.-mondtam ártatlanul. Ariana megforgatta a szemeit,majd odasétált Zaynhez. Bele akart ülni az ölébe. Zayn fájdalmasan nézett rám,miközben hagyta,hogy Ariana beleüljön az ölébe,aztán azt is,hogy puszilgassa,de amikor meg akarta csókolni elhúzta a fejét. 
- Fáradt vagyok megyek aludni.-jelentette ki kicsit ridegen Zayn. Felállt és elindult a lépcső felé. Ariana utána indult,de még intézett felém egy gyilkos tekintetet. Látszott a szemeiben,mennyire imád engem. Feltöröltem a kakaót és visszabattyogtam a matrachoz. Bedőltem és lassan kezdtem álmos lenni. Már csak az a fájdalmas gondolat nem hagyott nyugodni,hogy meddig bírjuk még ?! Az a fájdalmas pillantás,a csók..a kezei vándorlása..minden most olyan érzés volt,mintha késsel szurkálnának. Próbáltam leküzdeni,de nem ment egy hamar. Végül csak-csak elnyomott az álom..

#Negyedik felvonás : Búcsú..

                     A fájdalom felsőfoka..


Pár alak odajött, hátulról megfogták a karomat és egy épület felé ráncigáltak. Miközben vittek,az engem fogó elég perverz alak megpróbálta a seggembe tuszkolni magát,farmernadrágon keresztül. Természetesen,amint éreztem valamit hátrarúgtam. Ettől felszisszent és kicsit távolabb ment,de nem adta fel. Az épület előtt megfordított és megpróbált lekapni,de gyorsabb voltam és arcon köptem. Egy hangos káromkodást eresztett ki a száján,hátrébb,majd elvigyorodva vezetett be az épületbe. Mikor beléptünk,hideg fuvallat csapott meg minket. Megborzongtam. Egészen egy sötét szobáig rángattak. A szoba kicsi és üres volt. Csak 2 szék található benne a szoba közepén. Nincs ablak,így fény sem,csak egy lámpa Leültettek és hozzákötöztek az egyik székhez. Aztán vigyorogva kiviharzottak.

- Jamie...Jamie jól vagy..?-kérdeztem suttogtam. A szemeimmel végig a barátnőmet kerestem,de mivel elég sötét volt,így nem jártam sok sikerrel. 
- Ezt leszámítva minden oké..veled ?-hangzott kicsivel később a válasz. 
- Ezeket a szuper perverz alakokat leszámítva semmi különös..-válaszoltam.
- Mit csináltak veled ?!-lepődött meg Jamie.
- Miközben idevezettek addig az egyik, farmeron keresztül seggbe akart baszni..-mondtam kissé felháborodva. Ezen Jamie nevetni kezdett,majd pár perccel később már én is nevettem vele. A jókedvünknek egy alak árnyéka vetett véget,amely az ajtóból meredt ránk. Csendben maradtunk. 
 - Mi ez a jókedv ?! Áhh te vagy a csal,aki ráakadt a horogra..-mondta egy fiatal srác. Nem lehet túl idős..nagyjából velünk egykorú. 
- Hagyd békén a barátnőmet,különben horgászbotot dugok a seggedbe !-védett meg Jamie. Erre a srác felemelte a fejét,a homlokát kissé összeráncolta,majd Jamie felé vette az irányt. 
- Grrr..szia te vadmacska hiányoztál..!-állt meg a lánnyal szemben. Ezek a szavak hallatán elképedtem..próbáltam összerakni ennek a kirakósnak a darabjait,de sehogy sem tudtam felfogni. 
- Grr neked is..de Lucyt hagyd békén !-válaszolta. 
- Rendben..nekem úgy is te kellesz..!-jelentette ki a srác. Egyre közeledett Jamiehez. Kioldozta és magához húzta,amit persze Jamie nem engedett. 
- Nem adom fel..de most vár a munka ! Sok sikert csali.. Pá cicám !-köszönt,rákacsintott Jamiere és kiment. Érthetetlenül néztem a barátnőmre,akinek az arca kifejezéstelen volt. Miután eloldozott,járkálni kezdett a szobában. "Gondolkozik.." saját bevallása szerint. Én is gondolkoztam,de nem a szökési terven..sokkal inkább azt próbáltam kitalálni,miért én vagyok a csali?! És kinek a csalija ?! Kit kell idecsalogatni ?! Talán valami gyilkost ?! Vagy...valami rosszabbat ?! Kétségbeesésemre újra kinyílt az ajtó,de nem az a fiatal srác volt az,hanem egy fekete csuklyás markáns ember. Nem látszott túl boldognak..Felénk közeledett..egy szempillantás alatt elkapta a kezem és megszorította. Miközben kifelé húzott motyogott valamit,de nem értettem nagyon mit. Átrángatott egy másik,nagyobb szobába.
- Ő az..?-kérdezte a férfi mély hátborzongató hangon. Ekkor egy másik alak lépett előre. Végig mért,aztán felnevetett. 
-  Ez a lény lenne..az aki...?!-nevetett. 
- Ez ugye csak egy vicc ?!-tette hozzá röhögőgörcse közepében.
- Nem..ezzel a lánnyal láttuk.!-hangzott a válasz,miután abbahagyta a nevetést. Az arca egy pillanat alatt elkomorodott. Elém hajolt,egyenesen a szemembe nézett,az ő rideg és sötét szemeivel. Nem láttam még ehhez foghatót. 
- Nem tudod,hogy mibe keveredtél igaz-e kislány..?-kérdezte,de nem tudtam válaszolni rá.
- Nem sokára azt fogod kívánni,bár sosem születtél volna meg..!-fenyegetőzött. Már nagyon féltem..a szemeim összeszűkültek. 
- Jamie..?!-kaptam fel a fejem,ez összezavarta az alakokat.
- A kis barátnőd jó kezekben van..-nyugtattak,de ez sem volt túl biztató.  
- Nos akkor telefonáljunk..de előtte vigyük a lányt ki..-hangzott a parancs. A szívem zakatolt.Még soha sem éreztem magam hasonlóan.Nem tudtam mitévő legyek. Tűrtem,hogy kivezessenek..
Kint hidegen fújt a szél. Bezártak egy zárkaszerűségbe,majd elmentek. Távolból figyeltem őket. Épp telefonáltak,ahogyan azt hallottam korábban. De vajon kivel ?! Időm sem volt ezen agyalni,mert az alakok újra felém közeledtek. Kiráncigáltak a zárkából,azután visszavittek az épületbe. Ahol egy késsel vártak...

Még a vérem is megfagyott bennem..elakadt a lélegzetem..Az első gondolatom az volt,hogy : meg fogok halni..? 
Egyre közeledett felém az a penge..próbáltam hátrálni,de egy idő után elértem a falat. A jobb kezemnél volt egy kapcsoló,a balnál pedig egy sörösüveg.. Megmarkoltam az üveget. Ekkor az alak megállt. Hátranézett. Arra gondoltam,hogy most kéne agyon ütnöm,de esélytelen helyzetben vagyok..így aztán csak álltam és figyeltem.
- Na felvette már a telefont ?! Tudjátok mit küldjünk neki hangüzenetet..-hangzott a javaslat. Ezután a kés újra felém közeledett. Már lendületet vett a kezem,amikor 2 alak mellém került szinte a semmiből és lefogták a karjaimat. 
Felsikoltottam.
- Na még egy sikolyt..-biztattak és a torkomhoz szorították a kést. Nem tudtam sikoltani,elment a hangon..csak egy erőtlen sóhaj jött ki a számon. Ez nem tetszett az alakoknak és a kezemhez nyomták a kés élét..
- Elvágom..!-fenyegetőzött. Erőt vettem magamon..lassan beleáramolt a tüdőmbe a sok levegő..majd megpróbáltam kifújni. Megint csak akadozott erőltetett erőtlen "sikoly" hagyta el a számat. Nem volt 3. lehetőség. A kés pengéje lassan elvágta a kezem..Először semmit sem éreztem..csak akkor amikor már kiszöktek az első vércseppek. Egyszerre mindent éreztem és felsikoltottam. Még a könnyem is kicsordult. A földre rogytam és megpróbáltam elszorítani a csuklómból áradó vérzést. Hozzám vágtak egy rongyot,hogy azzal próbáljam meg elállítani a vérzést. Jó erősen odaszorítottam. Közben lassan kiürült a szoba. Az alakok elmentek tanácskozni. De a tanácskozásból hangos vita lett. Olyanokat lehetett hallani,hogy : " ezt lehet,hogy nem kellett volna.." meg hogy : "mihez kezdjünk most a lánnyal...?!" 
Féltem és remegtem. A falnak támaszkodva szorongattam a vérző karomat. Remélve,hogy nem lesz most már semmi baj. Hirtelen kinyílt az ajtó és az összes alak kirohant az épületből. Pár perc múlva visszajött 2. Felemeltek és kifelé cibáltak. Ám a mi kint várt arra álmomban sem gondoltam volna... Zayn állt előttem. Nem festett valami jól..össze volt verve..nekem meg csupa vért volt a kezem..de ahogyan rám nézett,úgy éreztem,hogy most már senki sem árthat,mert ő itt van. Ez a gondolat hamar eloszlott. 
- Zayn !-kiáltottam. 
- Ő mit keres itt..? És...a..keze..?-kérdezte elképedten.
- Jha ő... ismered ?-vigyorgott az egyik alak. Zayn arca megváltozott. Elkapta és védelmezően maga mögé húzott. 
- Ha bántani meritek...-védelmezett.
- Akkor ?!-vigyorogtak. Zayn ökölbe szorította a kezét. 
- Távozom,de jön velem a lány is !-mondta határozottan. 
- Hord el magad...de vigyázz...a lány most már bárhol megtaláljuk !-fenyegettek,majd hagyták,hogy elmenjünk. Nem értettem akkor mire volt jó ez az egész.. Amint eltávolodtunk az épülettől Zayn megállt és várt. Megálltam én is és ránéztem. Az arca mélyen a földet nézte. 
- Miért csináltad ezt...?-kérdezte halkan,de mi előtt válaszolhattam volna folytatta :
- Nagyobb bajod is eshetett volna..felfogtad...felfogtad egyáltalán mit teszel ?! Tudod,hogy kik ezek ?! Tudod...tudod,hogy legszívesebben...áhh dehogy tudod!-mérgelődött.
- Sajnálom..én csak..-magyarázkodtam. Nem értettem semmit.
- Csak..mi ?! Csak eljössz magadat megöletni ?! Lucy..én...-mondta..de én ekkor közel hajoltam hozzá. Egy darabig nézett,aztán ajkaink lassan közeledtek egymáshoz.

Majdnem csók volt már,amikor Zayn elkapta a fejét. 
- Lucy ne...-lépett hátrébb.
- Miért ne ?-kérdeztem.
- Nem lehet !-válaszolta. Az arca fájdalommal volt teli.
- Sajnálom..de nem akarlak még több bajba keverni ! Nézd meg a kezed is..miattam vérzik..Ne haragudj..nem kellett volna ott lennem azon a bálon sem..Kérlek felejts el..Felejts el mindent velem kapcsolatban ! Arra az egy....arra az egy dologra kérlek,hogy nagyon nagyon vigyázz magadra !-fejezte be a mondani valóját. Közelebb lépett,átölelt,adott egy puszit és kézen fogva vezetett az autója felé. Ott megálltunk..vártunk egy darabig. Láttam,hogy mondani akar valamit,de végül csak kinyitotta a kocsi ajtaját. Szó nélkül szálltam be. Zayn feszülten becsapta az ajtót és átsétált a másik oldalra. Beszállt,bedugta a kulcsot a kormány mögötti zárba. Miközben beindította az autót,a rádióhoz nyúlt. Amint bekapcsolódott,valami nyálas szerelmes szám ment,amit Zayn azonnal idegesen kinyomott. Meg is értem a döntését. Az autó lassan elindult. Megint semmi...egyetlen hang sem jött ki egyikünk száján sem. Csak a szenvedés és a mély sóhajok. Már nem bírom sokáig...
- Én ezt már nem bírom..-törtem ki. Hirtelen fékezett a kocsi. Előre dőltem..bevertem a fejem. Felnéztem,láttam,hogy Zayn is megijedt. Éppen,hogy megtudott állni a kereszteződésben a piros lámpa miatt.
- Francba..-mérgelődött. Ezek után meg sem mertem szólalni..féltem,hogy ez lesz belőle. Csendben ültem és néztem ki az ablakon. A város kezdett kiürülni..Felnéztem az égre..felhők gyülekeztek,mintha az ég is fájdalmat érezne. Én is sírni tudtam volna..
Hamarosan megérkeztünk a házunkhoz. Zayn kipattant,ajtót nyitott nekem. Kikászálódtam,közben Zayn arcát figyeltem. Rám sem hederített..csak a földet nézte. Én is lehajtottam a fejem és elindultam a bejárati ajtó felé. Már majdnem elértem,amikor..megálltam. Visszafordultam..még ott állt..Így hát odaszaladtam hozzá. Lefékeztem közvetlen a lába előtt. Vártam egy kicsit..de aztán felemelte az állam. Tétován nézett rám,majd..lassan ajkai közeledni kezdtek az enyéimhez,addig míg össze nem ért. Sírva fakadtam,miközben csókolóztunk..Zayn szorosan magához húzott. Még sosem éreztem hasonlót..A szívem nehéz volt..úgy éreztem majd meg szakad. 
- Kérlek ne sírj...ne nehezítsd meg..-mondta Zayn miután ajkaink elváltak egymástól. A hangja meg-megbicsaklott. Éreztem,hogy ő is ugyan úgy szenved,mint én. Már csak azt nem értettem,hogy akkor miért..miért nem lehetünk együtt ?!
- Szeretlek..! Tudom őrültség..de ezt érzem a bál óta..miért kell szenvednünk ha..ha lehetnénk együtt is..?-kérdeztem könnyes szemekkel. Zayn a kezeivel letörölte a könnyeimet,majd egy hatalmasat sóhajtott.
- Ez bonyolult..Nem akarlak több bajba belekeverni..! Épp elég volt ez is..! Ha bármi..ha bármi történne veled én..én nem is tudom,hogy mit tennék..-magyarázta. Szinte tapintható volt a fájdalom a hangjában. Kinyitotta karját,szorosan magához ölelt. 
- Kérlek vigyázz magadra..Szeretlek ! Nagyon szeretlek Lucy !-mondta. Az ő szemei is könnyesek lettek. Aztán mielőtt válaszolhattam volna..elengedett és beszállt az autójába. 
- Ég veled..-köszönt el,aztán gyorsan elhajtott.
- Ég veled..Zayn..-mondtam kicsivel később könnyes szemekkel. Még egy jó darabig kint álltam és az eget figyeltem. Kitisztulni látszott,már csak pár felhő úszott a sötétségben. Gyönyörűen teli holdas volt.

Legszívesebben örökre csak az eget néztem volna..de nem lehetett. Be kellett mennem. Így hát lassan besétáltam...Közben végig egyetlen egy ember járt a fejemben..nem tudtam kiverni őt a fejemből..Ez tényleg szerelem..?