#Negyedik felvonás : Búcsú..

                     A fájdalom felsőfoka..


Pár alak odajött, hátulról megfogták a karomat és egy épület felé ráncigáltak. Miközben vittek,az engem fogó elég perverz alak megpróbálta a seggembe tuszkolni magát,farmernadrágon keresztül. Természetesen,amint éreztem valamit hátrarúgtam. Ettől felszisszent és kicsit távolabb ment,de nem adta fel. Az épület előtt megfordított és megpróbált lekapni,de gyorsabb voltam és arcon köptem. Egy hangos káromkodást eresztett ki a száján,hátrébb,majd elvigyorodva vezetett be az épületbe. Mikor beléptünk,hideg fuvallat csapott meg minket. Megborzongtam. Egészen egy sötét szobáig rángattak. A szoba kicsi és üres volt. Csak 2 szék található benne a szoba közepén. Nincs ablak,így fény sem,csak egy lámpa Leültettek és hozzákötöztek az egyik székhez. Aztán vigyorogva kiviharzottak.

- Jamie...Jamie jól vagy..?-kérdeztem suttogtam. A szemeimmel végig a barátnőmet kerestem,de mivel elég sötét volt,így nem jártam sok sikerrel. 
- Ezt leszámítva minden oké..veled ?-hangzott kicsivel később a válasz. 
- Ezeket a szuper perverz alakokat leszámítva semmi különös..-válaszoltam.
- Mit csináltak veled ?!-lepődött meg Jamie.
- Miközben idevezettek addig az egyik, farmeron keresztül seggbe akart baszni..-mondtam kissé felháborodva. Ezen Jamie nevetni kezdett,majd pár perccel később már én is nevettem vele. A jókedvünknek egy alak árnyéka vetett véget,amely az ajtóból meredt ránk. Csendben maradtunk. 
 - Mi ez a jókedv ?! Áhh te vagy a csal,aki ráakadt a horogra..-mondta egy fiatal srác. Nem lehet túl idős..nagyjából velünk egykorú. 
- Hagyd békén a barátnőmet,különben horgászbotot dugok a seggedbe !-védett meg Jamie. Erre a srác felemelte a fejét,a homlokát kissé összeráncolta,majd Jamie felé vette az irányt. 
- Grrr..szia te vadmacska hiányoztál..!-állt meg a lánnyal szemben. Ezek a szavak hallatán elképedtem..próbáltam összerakni ennek a kirakósnak a darabjait,de sehogy sem tudtam felfogni. 
- Grr neked is..de Lucyt hagyd békén !-válaszolta. 
- Rendben..nekem úgy is te kellesz..!-jelentette ki a srác. Egyre közeledett Jamiehez. Kioldozta és magához húzta,amit persze Jamie nem engedett. 
- Nem adom fel..de most vár a munka ! Sok sikert csali.. Pá cicám !-köszönt,rákacsintott Jamiere és kiment. Érthetetlenül néztem a barátnőmre,akinek az arca kifejezéstelen volt. Miután eloldozott,járkálni kezdett a szobában. "Gondolkozik.." saját bevallása szerint. Én is gondolkoztam,de nem a szökési terven..sokkal inkább azt próbáltam kitalálni,miért én vagyok a csali?! És kinek a csalija ?! Kit kell idecsalogatni ?! Talán valami gyilkost ?! Vagy...valami rosszabbat ?! Kétségbeesésemre újra kinyílt az ajtó,de nem az a fiatal srác volt az,hanem egy fekete csuklyás markáns ember. Nem látszott túl boldognak..Felénk közeledett..egy szempillantás alatt elkapta a kezem és megszorította. Miközben kifelé húzott motyogott valamit,de nem értettem nagyon mit. Átrángatott egy másik,nagyobb szobába.
- Ő az..?-kérdezte a férfi mély hátborzongató hangon. Ekkor egy másik alak lépett előre. Végig mért,aztán felnevetett. 
-  Ez a lény lenne..az aki...?!-nevetett. 
- Ez ugye csak egy vicc ?!-tette hozzá röhögőgörcse közepében.
- Nem..ezzel a lánnyal láttuk.!-hangzott a válasz,miután abbahagyta a nevetést. Az arca egy pillanat alatt elkomorodott. Elém hajolt,egyenesen a szemembe nézett,az ő rideg és sötét szemeivel. Nem láttam még ehhez foghatót. 
- Nem tudod,hogy mibe keveredtél igaz-e kislány..?-kérdezte,de nem tudtam válaszolni rá.
- Nem sokára azt fogod kívánni,bár sosem születtél volna meg..!-fenyegetőzött. Már nagyon féltem..a szemeim összeszűkültek. 
- Jamie..?!-kaptam fel a fejem,ez összezavarta az alakokat.
- A kis barátnőd jó kezekben van..-nyugtattak,de ez sem volt túl biztató.  
- Nos akkor telefonáljunk..de előtte vigyük a lányt ki..-hangzott a parancs. A szívem zakatolt.Még soha sem éreztem magam hasonlóan.Nem tudtam mitévő legyek. Tűrtem,hogy kivezessenek..
Kint hidegen fújt a szél. Bezártak egy zárkaszerűségbe,majd elmentek. Távolból figyeltem őket. Épp telefonáltak,ahogyan azt hallottam korábban. De vajon kivel ?! Időm sem volt ezen agyalni,mert az alakok újra felém közeledtek. Kiráncigáltak a zárkából,azután visszavittek az épületbe. Ahol egy késsel vártak...

Még a vérem is megfagyott bennem..elakadt a lélegzetem..Az első gondolatom az volt,hogy : meg fogok halni..? 
Egyre közeledett felém az a penge..próbáltam hátrálni,de egy idő után elértem a falat. A jobb kezemnél volt egy kapcsoló,a balnál pedig egy sörösüveg.. Megmarkoltam az üveget. Ekkor az alak megállt. Hátranézett. Arra gondoltam,hogy most kéne agyon ütnöm,de esélytelen helyzetben vagyok..így aztán csak álltam és figyeltem.
- Na felvette már a telefont ?! Tudjátok mit küldjünk neki hangüzenetet..-hangzott a javaslat. Ezután a kés újra felém közeledett. Már lendületet vett a kezem,amikor 2 alak mellém került szinte a semmiből és lefogták a karjaimat. 
Felsikoltottam.
- Na még egy sikolyt..-biztattak és a torkomhoz szorították a kést. Nem tudtam sikoltani,elment a hangon..csak egy erőtlen sóhaj jött ki a számon. Ez nem tetszett az alakoknak és a kezemhez nyomták a kés élét..
- Elvágom..!-fenyegetőzött. Erőt vettem magamon..lassan beleáramolt a tüdőmbe a sok levegő..majd megpróbáltam kifújni. Megint csak akadozott erőltetett erőtlen "sikoly" hagyta el a számat. Nem volt 3. lehetőség. A kés pengéje lassan elvágta a kezem..Először semmit sem éreztem..csak akkor amikor már kiszöktek az első vércseppek. Egyszerre mindent éreztem és felsikoltottam. Még a könnyem is kicsordult. A földre rogytam és megpróbáltam elszorítani a csuklómból áradó vérzést. Hozzám vágtak egy rongyot,hogy azzal próbáljam meg elállítani a vérzést. Jó erősen odaszorítottam. Közben lassan kiürült a szoba. Az alakok elmentek tanácskozni. De a tanácskozásból hangos vita lett. Olyanokat lehetett hallani,hogy : " ezt lehet,hogy nem kellett volna.." meg hogy : "mihez kezdjünk most a lánnyal...?!" 
Féltem és remegtem. A falnak támaszkodva szorongattam a vérző karomat. Remélve,hogy nem lesz most már semmi baj. Hirtelen kinyílt az ajtó és az összes alak kirohant az épületből. Pár perc múlva visszajött 2. Felemeltek és kifelé cibáltak. Ám a mi kint várt arra álmomban sem gondoltam volna... Zayn állt előttem. Nem festett valami jól..össze volt verve..nekem meg csupa vért volt a kezem..de ahogyan rám nézett,úgy éreztem,hogy most már senki sem árthat,mert ő itt van. Ez a gondolat hamar eloszlott. 
- Zayn !-kiáltottam. 
- Ő mit keres itt..? És...a..keze..?-kérdezte elképedten.
- Jha ő... ismered ?-vigyorgott az egyik alak. Zayn arca megváltozott. Elkapta és védelmezően maga mögé húzott. 
- Ha bántani meritek...-védelmezett.
- Akkor ?!-vigyorogtak. Zayn ökölbe szorította a kezét. 
- Távozom,de jön velem a lány is !-mondta határozottan. 
- Hord el magad...de vigyázz...a lány most már bárhol megtaláljuk !-fenyegettek,majd hagyták,hogy elmenjünk. Nem értettem akkor mire volt jó ez az egész.. Amint eltávolodtunk az épülettől Zayn megállt és várt. Megálltam én is és ránéztem. Az arca mélyen a földet nézte. 
- Miért csináltad ezt...?-kérdezte halkan,de mi előtt válaszolhattam volna folytatta :
- Nagyobb bajod is eshetett volna..felfogtad...felfogtad egyáltalán mit teszel ?! Tudod,hogy kik ezek ?! Tudod...tudod,hogy legszívesebben...áhh dehogy tudod!-mérgelődött.
- Sajnálom..én csak..-magyarázkodtam. Nem értettem semmit.
- Csak..mi ?! Csak eljössz magadat megöletni ?! Lucy..én...-mondta..de én ekkor közel hajoltam hozzá. Egy darabig nézett,aztán ajkaink lassan közeledtek egymáshoz.

Majdnem csók volt már,amikor Zayn elkapta a fejét. 
- Lucy ne...-lépett hátrébb.
- Miért ne ?-kérdeztem.
- Nem lehet !-válaszolta. Az arca fájdalommal volt teli.
- Sajnálom..de nem akarlak még több bajba keverni ! Nézd meg a kezed is..miattam vérzik..Ne haragudj..nem kellett volna ott lennem azon a bálon sem..Kérlek felejts el..Felejts el mindent velem kapcsolatban ! Arra az egy....arra az egy dologra kérlek,hogy nagyon nagyon vigyázz magadra !-fejezte be a mondani valóját. Közelebb lépett,átölelt,adott egy puszit és kézen fogva vezetett az autója felé. Ott megálltunk..vártunk egy darabig. Láttam,hogy mondani akar valamit,de végül csak kinyitotta a kocsi ajtaját. Szó nélkül szálltam be. Zayn feszülten becsapta az ajtót és átsétált a másik oldalra. Beszállt,bedugta a kulcsot a kormány mögötti zárba. Miközben beindította az autót,a rádióhoz nyúlt. Amint bekapcsolódott,valami nyálas szerelmes szám ment,amit Zayn azonnal idegesen kinyomott. Meg is értem a döntését. Az autó lassan elindult. Megint semmi...egyetlen hang sem jött ki egyikünk száján sem. Csak a szenvedés és a mély sóhajok. Már nem bírom sokáig...
- Én ezt már nem bírom..-törtem ki. Hirtelen fékezett a kocsi. Előre dőltem..bevertem a fejem. Felnéztem,láttam,hogy Zayn is megijedt. Éppen,hogy megtudott állni a kereszteződésben a piros lámpa miatt.
- Francba..-mérgelődött. Ezek után meg sem mertem szólalni..féltem,hogy ez lesz belőle. Csendben ültem és néztem ki az ablakon. A város kezdett kiürülni..Felnéztem az égre..felhők gyülekeztek,mintha az ég is fájdalmat érezne. Én is sírni tudtam volna..
Hamarosan megérkeztünk a házunkhoz. Zayn kipattant,ajtót nyitott nekem. Kikászálódtam,közben Zayn arcát figyeltem. Rám sem hederített..csak a földet nézte. Én is lehajtottam a fejem és elindultam a bejárati ajtó felé. Már majdnem elértem,amikor..megálltam. Visszafordultam..még ott állt..Így hát odaszaladtam hozzá. Lefékeztem közvetlen a lába előtt. Vártam egy kicsit..de aztán felemelte az állam. Tétován nézett rám,majd..lassan ajkai közeledni kezdtek az enyéimhez,addig míg össze nem ért. Sírva fakadtam,miközben csókolóztunk..Zayn szorosan magához húzott. Még sosem éreztem hasonlót..A szívem nehéz volt..úgy éreztem majd meg szakad. 
- Kérlek ne sírj...ne nehezítsd meg..-mondta Zayn miután ajkaink elváltak egymástól. A hangja meg-megbicsaklott. Éreztem,hogy ő is ugyan úgy szenved,mint én. Már csak azt nem értettem,hogy akkor miért..miért nem lehetünk együtt ?!
- Szeretlek..! Tudom őrültség..de ezt érzem a bál óta..miért kell szenvednünk ha..ha lehetnénk együtt is..?-kérdeztem könnyes szemekkel. Zayn a kezeivel letörölte a könnyeimet,majd egy hatalmasat sóhajtott.
- Ez bonyolult..Nem akarlak több bajba belekeverni..! Épp elég volt ez is..! Ha bármi..ha bármi történne veled én..én nem is tudom,hogy mit tennék..-magyarázta. Szinte tapintható volt a fájdalom a hangjában. Kinyitotta karját,szorosan magához ölelt. 
- Kérlek vigyázz magadra..Szeretlek ! Nagyon szeretlek Lucy !-mondta. Az ő szemei is könnyesek lettek. Aztán mielőtt válaszolhattam volna..elengedett és beszállt az autójába. 
- Ég veled..-köszönt el,aztán gyorsan elhajtott.
- Ég veled..Zayn..-mondtam kicsivel később könnyes szemekkel. Még egy jó darabig kint álltam és az eget figyeltem. Kitisztulni látszott,már csak pár felhő úszott a sötétségben. Gyönyörűen teli holdas volt.

Legszívesebben örökre csak az eget néztem volna..de nem lehetett. Be kellett mennem. Így hát lassan besétáltam...Közben végig egyetlen egy ember járt a fejemben..nem tudtam kiverni őt a fejemből..Ez tényleg szerelem..?