Érthetetlenségek
Reggel egyedül ébredtem. Az este eseménytelenül telt. Ariana bejött a szobánkba,lefeküdt mellénk,aztán elaludtunk mindannyian. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból és lebattyogtam a konyhába. Meglepődtem,amikor azt is üresen találtam.Leültem a bárszékre,a kezembe vettem a kedvenc bögrémet. Teletöltöttem kakaóval. Lassan kortyolgatni kezdtem.
- Reggelt.-köszönt egy hang. Annyira megijedtem,hogy kiöntöttem az innivalót.
- Ennyire ijesztő lennék ?!-hallatszott.
- Nem..-mondtam halk hangon.
- Csak..megijesztettél.-tettem hozzá. Lehajoltam,hogy feltöröljem a kiömlött kakaót.
- Segítsek ?-kérdezte.
- Megoldom egyedül is.-válaszoltam kissé ridegen. Hamar feltöröltem,felálltam és hirtelen Zaynnel találtam szembe magam. Csak néztük egymást. Próbáltam kiigazodni rajta.
- Lucy..-kezdte el magyarázni.
- Igen ?-suttogtam. Egyre közeledett a fejünk egymáshoz. Már majdnem sikerült a csók,amikor Zayn hirtelen megállította a fejét. Zavarodottan néztem rá. Vártam hátha mond valamit,de csak fájdalmasan nézett rám.
- Lucy én. Én sze..rel..mes vagyok.-nyögte ki kicsivel később.
- Azt hiszem én is.-vallottam be.
- Nem ! Ezt te nem érted !-háborodott fel. Kérdőn néztem rá.
- Zayn,én..-kezdtem el mondani.
- Nem mondj semmit ! Így is elég nehéz !-szakított félbe. Az arca nagyon fájdalmas volt. Nem mondott mást,csak várt és nézett,majd hirtelen az ajtó felé indult. Kinyitódott az ajtó,Ariana lépett be rajta. Zayn azonnal a karjaiba húzta a lányt és..megcsókolta. Teljesen lesokkolt. Olyannyira,hogy sírni sem tudtam. Álltam és bámultam,ahogy csókolóznak,nagyon fájt hisz Zayn végig engem nézett. Mikor ajkaik elváltak,mindketten odajöttek hozzám.
- Sajnálom-tátogta Zayn.
- Szeretlek egyetlenem !-mondta hangosan Zayn. Ariana elpirult és adott neki egy puszit
Nem sokára elmentek. Egyedül maradtam. Egy darabig csak álltam,de aztán a földre rogytam. Sírni kezdtem azt kérdezgettem magamtól : Miért ?
***
Már sötét lett és azt hiszem el is aludtam. A csengő ébresztett fel. Lassan felkeltem és megpróbáltam az ajtóhoz vonszolni magam. Kinyitottam. Jamie állt az ajtóban. Láttam az arcán,hogy felesleges lenne magyarázkodnom,mert minden tud. Komoly arccal lépett be az ajtón.
- Kiherélhetem ?-kérdezte. Csak megráztam a fejem.
- Figyelj akarod,hogy beszéljünk ?-kérdezte. Nem válaszoltam. Abban a pillanatban eldöntöttem valamit. Felvettem a kabátomat,odaadtam a házkulcsait Jamienek,aztán kimentem. Az eső csak esett és csak esett. Jamie meg sem próbált utánam jönni. Nagyon határozott voltam. Átsétáltam a parkon. Sosem voltam igazán szerencsés,így természetesen belebotlottam Zaynbe és Arianaba. A padon ültek. Beszélgettek,aztán egyszer csak Zayn felállt. Elbújtam egy fa mögé,nehogy észrevegyen. Csak járkált egy darabig,aztán elővette a telefonját. Teljesen lefagytam,amikor rezegni kezdett a telefonom. Gyorsan kinyomtam és megpróbáltam eloldalogni vagy úgy tenni mintha most jönnék. Ledermedtem,amikor valaki követni kezdett. A szívem gyorsabban dobogott. Megálltam egy pillanatra,hátha el akar menni,de ő is megállt. Már féltem. Meg akartam fordulni,de nem tudtam mit fog tenni az alak. Tovább mentem,míg egy sarokhoz nem értem.
- Áú !-esett hátra. Meg sem fordultam,csak elszaladtam. Fellöktem még valakit,de az már Ariana volt.
- Ne haragudj.-motyogtam.
- Te mit keresel itt ?-kérdezte ridegen.
- Semmit.-válaszoltam.
- Na ide figyelj Lucy ! Nem érdekel a meséd ! Tudom,hogy Zayn miatt jöttél ide,mert féltékeny vagy ! Ajánlom,hogy többet ne lássalak különben megjárod !-fenyegetőzött Ariana. Hirtelen előkerült szinte a semmiből 2 alak. Elkapták a karom.
- Még nincs erre szükség,de tartsátok szemmel !-adta ki a parancsot Ariana,aztán elment.
Leültem egy fa tövében. Hideg volt és esett. Sírni tudtam volna,de erősnek kell lennem. Egy darabig ott gubbasztottam,de utána felkeltem és haza felé sétáltam. Út közben énekelgettem és zenét hallgattam. Úgy éreztem,mintha ismét követnének. Az első tippem az volt,hogy Ariana csatlósai azok,de ez egyre valószínűtlenebbé vált. Egészen hazáig követett. A házkulcsommal babráltam,amikor hangos lépteket hallottam. Felkészültem,hogy meg kell rúgnom vagy ütnöm a mögöttem álló alakot. Lassan kinyitottam az ajtót. A zár hatalmasat kattant. Már szinte éreztem ahogy az alak a nyakamba liheg. Megfordultam és a táskámmal fejbe csaptam. Elkapta a karom. Meglepődve néztem rá.
- Rossz ötlet.-mondta halk,érdes és mély hangon. Megijedtem,próbáltam hátra lépni,de ott volt a fal. Feszülten néztem az alakra. Az arcát nem láttam,mert sötét volt és kapucniban volt. Felém nyúlt. Megpróbáltam lefogni a kezét,de nem ment. Beszorított teljesen,moccanni sem tudtam.
- Ne félj..!-mondta. A hangja bár nyugtató volt,nagyon féltem.
- Mi..miért hinnék neked ?-rebegtem. Lefagytam,amikor az alak egyre csak közeledett felém. Megrúgtam.
- Áú..!-mondtam és levette a kapucniját.
- TE HÜLYE ÁLLAT ! NORMÁLIS VAGY ?! HALÁLRA RÉMÜLTEM !-kiabáltam,mikor megláttam,hogy az alak valójában Zayn.
- Shh !-fogta be a számat és belökött az ajtón. Egészen a kanapéig tolt,majd ott megállt. Egyenesen a szemeimbe nézett és várt. Megcsókolhattam volna,de nagyon fájt amit tett.
- Lucy én..
- Nem érdekel !-toltam el.
- El kéne menned,mert még a végén megtalál Ariana.-bújtam ki a kezei közül.
- Hát nem érted ?!-kapta el a karom.
- Nem-mondtam flegmán.
- Látom.-jegyezte meg,aztán magához ölelt.
- Szeretlek !-csókolt meg. Hagytam magam. Valamiért nem tudtam ellenállni.
Mire észbe kaptam már a kanapén voltunk. Zayn rám nézett és várt. Nem csináltam semmit,csak néztük egymást egy darabig,aztán Zayn beindult és a pólómmal kezdett el szórakozni.
- Neee !-toltam el magamtól. Felálltam és felmentem a szobámba.
- Itt maradhatsz,de csak a nappaliban !-kiabáltam a lépcsőről. Láttam Zayn arcán,hogy nem erre számított. Felmentem a szobámba,összeszedtem pár cuccot,ami Zaynnek kellhet az alváshoz. Levittem neki.
- Tessék.-dobtam a kanapéra.
- Kösz..-mondta halkan. Visszamentem a szobámba,de nem tudtam aludni. Csak forgolódtam,míg végül nem bírtam és lementem Zaynhez. A lépcsőalján megálltam és csak figyeltem. Az ágyon ült és énekelt.
- I remember years ago
Someone told me I should
take Caution when it comes
to love
I did
And you were strong and I
was not My illusion,my
mistake
I was careless I forgot
I did
Biztos folytatta volna,de ekkor a padló reccsent. Zayn felkapta a fejét,hátrafordult és körbenézett. Elbújtam a fal mögé. Zayn már nem énekelt tovább,felkelt és az ablakhoz sétált. Tekintete a távolba meredt. Lassan közelebb sétáltam.
- Azt hittem már alszol.-jegyeztem meg,amint mellé értem.
- Nem tudok. Ahogy látom te sem nagyon.-mondta,visszasétált a kanapéhoz. Mentem utána én is. Kis ideig csak álltunk,de aztán közel hajolt hozzám és megpróbált megcsókolni. Először eltoltam magamtól,de később hagytam magam. Lefektetett a kanapéra. Fölém hajolt,nagyon óvatos volt végig. Lassan elkezdte lehúzni a felsőmet. Mire ismét észbe kaptam már a nadrágomnál járt.
- Zayn,nee!-toltam el ismét.
- Arianaval csókolózól,azt mondod,hogy őt szereted..! Akkor legyél vele ! Feküdj le vele ! Engem meg hagyj békén !-mondtam szinte sírva. Elengedett én pedig felrohantam a szobámba.
- Lucy várj te ezt nem érted !-kiabált utánam. Nagyon is értettem. Épp ez volt a baj.
- Ne gyere be !-figyelmeztettem,de már késő volt. Belépett a szobámba,egyenesen felém közeledett. Az ágynak nyomott.
- Lucy én téged szeretlek !-suttogta.
- Akkor az mi volt ?-kérdeztem könnyes szemekkel.
- Meg kellett tennem,de én téged szeretlek és foglak is ! De muszáj volt megtennem,hogy megvédjelek !-magyarázta.
- Bár tudnék neked hinni..-jegyeztem meg,kikászálódtam az ágyból és lementem a nappaliba. Zayn oda is követett.
- Zayn hagyj most magamra !-mordultam fel. Mögém jött és átkarolt. A csípőjét a fenekemnek nyomta. Halkan nyögtem egyet. Kicsit elkábultan,de hamar magamhoz tértem és előre léptem. Hátrafordulva megláttam Zayn arcán egy elégedett vigyort. Megforgattam a szemem és a konyhába mentem. Kivettem a hűtőből a tejet,majd az alsó fiókból a kakaóport. Voltam olyan ügyes,hogy magamra szórtam.
- Hadd segítsek !-támadott le Zayn egy vizes ronggyal.
- Ezzel csak elkented és világos a felsőm !-mérgelődtem.
- Kezdhetsz vetkőzni !-vigyorgott. Gyilkoló tekintettel néztem rá.
- Segítsek ?-fogta meg a felsőm alját.
- Nem kösz.-fordultam el,de Zayn így sem nyugodott le és most megint belém próbálta tolni magát. Megfordultam. Zayn közelebb lépett,lehajtotta fejét. Hagytam,hogy megcsókoljon. Miközben csókolóztunk,lassan felültetett az asztalra.
- Zayn,ne !-nyögtem,de már késő volt. Átvette az irányítást. Már a felsőmet is lehámozta rólam. Próbáltam eltolni magamtól,de nem sikerült. Egyre reménytelenebbé vált a helyzetem,amikor már csak fehérneműben voltam. Addig mocorogtam,hogy csak-csak sikerült kiszabadulnom és elszaladnom. Felfutottam az emeletre. Becsaptam a szobám ajtaját és elbújtam az ágy alá. Ledermedtem,amikor meghallottam hangos lépteit közeledni. Féltem,a szívem gyorsabban vert.
Az ajtót úgy emlékeztem,hogy bezártam,de ezek szerint még sem. Zayn csak úgy betört,mint egy horror filmben. Járkált a szobámban,míg végül megállt az ágyam előtt.
- Tudom hogy itt vagy !-nézett le az ágy alá. Annyira rémült voltam,hogy sírva fakadtam,mint egy kis gyerek. Ekkor tudatosult Zaynben mennyire törékeny is vagyok valójában. Csak sírtam. A könnyeim őszinték és fájdalmasak voltak.
- Ne..ne haragudj..!-mondta meglepett hangon. Felhúzott a földről,szorosan magához ölelt. Az ágyamba fektetett,lefeküdt mellém ő is. A karjaira hajtottam a fejem,ő pedig magához húzott. Most egy időre elfelejtettem minden bánatomat. A karjaiban biztonságban éreztem magam. Hamar el is aludtam.
***
Reggel
Egy újabb reggel mikor róla álmodom. Lassan kinyitottam a fejem. Valahogy nem ért akkora meglepetés,mikor Zaynt nem találtam magam mellett. Lementem a konyhába,megreggeliztem,rendbe szedtem magam,miközben végig a tegnap járt az eszemben. Ekkor hirtelen kopogtatást hallottam. Azt hittem,hogy Zayn az,ezért vidáman nyitottam ajtót.
- Te komolyan ennyire hülye vagy ?!-tört rám Ariana. Érthetetlenül néztem rá.
- Utoljára mondom : Ő AZ ENYÉM !-lökött hátra.
- Ő jött ide !-mentegetőztem.
- Igen,persze. Akadj le róla,mert megbánod !-fenyegetett meg.
- Kényszeríts !-vágtam vissza. Ariana megrántotta a vállát és tovább indult.
- Majd meglátjuk ki győz !-tette hozzá és eltipegett. Legszívesebben utána mentem volna,sőt utána is mentem. ügyet sem vett rólam. Járkált a várásban össze-vissza. Egy idő után meguntam és beugrottam egy kávézóba. Imádok idejárni. Itt mindenki kedves. Vagy is csak volt,ameddig meg nem jelentek Arianaék. Azonnal elmentem onnan és a park felé sétáltam.
- EGY KICSESZETT UNIFORMIS VAGYOOOK !!!-jött belém valaki.
- Áu.-estem a földre. Felnéztem. Hosszú szőke tincsek zárták el a napfényt.
- Ne haragudj kicsi smurf !-nyomta az arcát az arcomba.
- Uniformis ?! Smurf ?!-néztem a lányra.
- Acacia ?-kérdeztem,miközben megpróbáltam elsöpörni a sok hajat az útból.
- Lucy baba ?-vigyorgott.
- Te mit szívtál ?-kérdeztem nevetve. Acacia is elnevette magát.
- Mit keresel itt ?-kérdezte,a haját csavargatva.
- Magam sem tudom..-néztem le a földre. Hirtelen Acacia elkaptam a karom és húzni kezdett. Sikítottam. Acacia végig húzott a parkon,a hajam telement gallyakkal. Mikor végre megállt,hátraestem.
- Berúgtál ?-nevetett. Egy másik nevetés is hallatszott.Felnéztem. Egy srácot láttam,mosolyogni Acacia mellett. Amint felálltam csend lett.
- Ismeritek egymást ?-kérdezte Acacia lepetten. A sráccal egymást bámultuk.
- Volt már egymáshoz szerencsénk..-jegyezte meg a srác.
- Megmentett.-mondtam hálásan.
- Ugyan dehogy !-legyintett a srác.
- Lemaradtam !-vágott közbe Acacia. Elmagyaráztuk neki gyorsan,mire ő sírva esett a földre. Mi is nevetni kezdtünk.
- Igazán nincs mit.-mondta mosolyogva a fiú. Elmosolyodtam,felsegítettem Acaciat.
- Na jó mi folyik itt ?!-hunyorgott Acacia. Érthetetlenül néztünk a lányra.
- Tudom,hogy van köztetek valami !-mondta csípőre rakott kezekkel. Zavarba jöttem.
- Lucy és én ?!-kérdezte a fiú. Elpirultam. Tudja a nevem ! Acacia csendben maradt. Mi pedig mehettünk tovább némán. Elértük a házunkat.
- Hát akkor ennyi volt.-mondta a srác. Acacia bólintott,de már majdnem összeesett. Óvatosan bevittem a lakásába. Lefektettem az ágyára. Épp kifelé indultam,amikor neki mentem valakinek. Megfordultam,a fiú állt most már előttem.
- Ne haragudj !-mondtam. A fiú megrántotta a vállát.
Egész úton egy gondolat kínzott,de egyszerűen nem mertem megkérdezni. Inkább bementem a lakásomba.
- Lucy..
- Tessék ?-fordultam meg. A srác egyre csak közeledett,miközben én egyre csak hátráltam. Ijedten néztem rá.
- Mit akart az a bunkó ?-kérdezte.
- Ne..nem tudom..-dadogtam. A hajamat kezdte el arrébb söpörni.
- Hé,te mit keresel itt !-kiáltotta dühösen egy hang. Felsóhajtottam.
- Zayn !-kiáltottam. Bár tegnap sírtam,ma még is örültem,hogy látom. A srác megfordult.
- Te mit keresel itt !-mondta. Zayn nem válaszolt,csak gyors léptekkel közeledett. Mikor ideért elkapta a karom,de a srác is fogta.ű
- Ereszd el !-mondta durván Zayn.
- NEM !-vágta rá a fiú. Zayn nem tétovázott,orrba vágta és magához húzott.
- Legközelebb nagyobbat kapsz !-tette hozzá fenyegetően. Elindultunk befelé,amikor hirtelen Zayn hátraesett. Már mindkét fiú arca csupa vér volt. Odaszaladtam,hogy közéjük állhassak,de nem ment,odébb löktek és én is a földre estem. Nem tehettem mást,végig kellett néznem,ahogyan egymást püfölik.
***
Már egy jó óra eltelt,eredménytelenül. Ám ekkor hirtelen mindketten a földre estek. Mindenük vérzett. Rémült arccal sétáltam oda hozzájuk. Rám néztek,majd egymásra. Sírva fakadtam. Zayn megpróbált felkelni,de visszaesett. Nekem kellett őket felállítani,majd bevinni a házba. Külön ültettem le őket. Hoztam vizes rongyokat és elkezdtem letisztítani a vért róluk. Hol az egyikhez,hol a másikhoz ugráltam.
- Köszönöm !-nyögték egymás után. Sokszor felszisszentek,ahogy a hideg víz vagy a fertőtlenítő a bőrükhöz ért.
- Hogy lehettek ilyen hülyék ?!-kérdeztem érthetetlenül,de egyik sem válaszolt csak néztek maguk elé. Nem mondtam semmit,tovább próbáltam tisztítani őket. Zayn hirtelen elkapta a kezem és magához húzott. Megpróbált megcsókolni,de nem hagytam magam,erre a srác elvigyorodott. Zayn idegesen kelt fel.
- Nyugi !-nyugtattam. A mellkasára tettem a kezem,amely elveszett a felsőtestén. Lenézett a kezemre,arrébb lökte és tovább ment. Felemelte öklét. A srác elé ugrottam.
Szótlanul estem a földre. Csak néztem,ahogyan leömlik az arcomon,majd a karomon a vér. Behunytam szemem. Visszaemlékeztem,mikor először estem ekkorát. Még ovis voltam és fejbe találtak egy labdával. Nagyon fájt,sírtam is. Akkor azt mondták,hogy ha megedződöm semmi sem fog fájni. Így hát edzettem.
- Úristen Lucy jól vagy ?!-zökkentett ki egy hang a gondolat menetemből. Felnéztem,láttam,hogy mozgott a szája,de nem értettem mit mond. Felhúzott a földről. Zaynt nem láttam sehol.
- Ho-hol van Zayn ?-dadogtam. Iszonyúan szédültem.
- Elszaladt a gyáva !
Fájt ezt hallanom.
- Gyere állítsuk el a vérzést !-kísért be a mosdóba. A pólóm is csupa vért lett,így aztán le kellett vennem. Ám ekkor a srác egyre közelebb hajolt.
- Ne..!-állítottam meg. A srác megtorpant.
- Miért szereted azt a bunkót ?-kérdezte.
- Ő nem az !-védtem meg.
