Egyre tisztább érzelmek..
,,Álmomban mindig velem vagy. Gyakran ébren is az eszembe jutsz. Nem tudlak kiverni a fejemből..Végig ezek a sorok jártak az eszemben. Mindegyike Rá emlékeztet. Igen ezt érzem Zayn iránt. Ez már a bál óta világos és egyre világosabbá vált számomra. Ebbe bele fogok őrülni,ha így folytatódik. Valamivel el kellett terelnem a figyelmem. Mi lehetne jobb gondolat elterelő dolog,mint a barátnőkkel való szórakozás ?! Így hát felbátorodva siettem a gardróbom felé. Kivettem belőle a legfelső göncöket,amiket találtam és már indultam is.
Legelőször Jamiehez siettek. Ám meglepődve tapasztaltam,hogy nincs otthon. Elővettem a mobilom,felhívtam. Csalódnom kellett,mert nem vette fel. Aggódni kezdtem. Minden megfordult a fejemben,mint például : elrabolták. Senki sem sietett a segítségére..
Beleborzongtam,ha csak erre gondoltam,de nem tudtam mit tenni.. Hiába törtem a fejem,nem jutottam semmire. Csak kezdett nagyon elegem lenni,mert az új szomszéd zajong. Egy darabig tűrtem,de most már elegem lett. Dühösen rontottam ki a lakásomból. Átsiettem a szomszédhoz. Csengetnem sem kellett. Épp akkor jött ki egy halom dobozzal.
- Elnézést,nem lehetne ezt kicsit halkabban ?! Már a saját gondolataimat sem hallom !-mondtam. Próbáltam illedelmes jó szomszéd módjára cselekedni. Pár percig nem kaptam választ. Már majdnem megint megszólaltam,hogy : hallotta ?! De szerencsére nem kellett,mert az új szomszédom letette a kezeiben lévő dobozokat. Előre lépett,majd kezet nyújtott.
- Szia Acacia vagyok !-mutatkozott be szinte nevetve. Kicsit elvörösödtem. Be sem tudtam mutatkozni.
- Na és téged hogy hívnak szomszéd,aki a saját gondolatait sem hallja ?-mosolygott.
- Lucy..-nyögtem ki kicsivel később.
- Nos Lucy nagyon örvendek és sajnálom.-mondta Acacia.
- Én sajnálom..segíthetek ?-ajánlottam fel barátságosan. A lány csak bólintott.
- Ott az autóban vannak még dobozok..-mutatott a kapu előtt álló autóra. Kisétáltam,felkaptam egy nagyobb doboztam és bevittem a lakásba.
- Hova tegyem ezt ?-kérdeztem.
- Öhm..azt csak rakd le..oda !-mutatott a nappaliban lévő kanapéra.
***
Hamarosan kész is lettünk a dobozok bepakolásával. Ekkor remek ötletem támadt !
- Acacia,mit szólnál,ha megmutatnám a környéket ?-kérdeztem lelkesen. A lány szemei felcsillantak.
- Azt mondanám : naná,hogy persze,hogy,aha,hogy igen !-válaszolta boldogan.
Mosolyogva indultunk útnak. Legelőször a kedvenc cukrászdámba mentünk.
Peggy Porschen Cakes :
Itt vannak a legfinomabb sütemények ! Egyszerűen zabálni való ez a hely ! Mikor odaértünk végre,láttam Acacia arcán,hogy tetszik neki ez a hely. Amint kinyitottuk az ajtót,megcsendült az ajtó fölött csüngő kis csengő. Jelezvén:új vendégek érkeztek. Nem tettünk egy lépést sem,de megcsapott minket a sütemény különféle édes illata. Volt itt : karamell,vanília,csoki,eper..és még sorolhatnám. Lassan összemosódott minden illat. Bódultan foglaltunk helyet egy takaros kis asztalkánál.
- Mit adhatok a hölgyeknek ?-kérdezte egy helyes pincér. Acaciaval egymásra néztünk.
- Még nem tudjuk..-mondtuk szinte egyszerre. A pincér elmosolyodott,majd elsétált.
- Hmm..mennyi süti..de melyiket is...-gondolkozott Acacia. Én már tudtam mit kérek. Hátra dőltem és vártam a pincérünket.
- Te már tudod ?-lepődött meg Acacia. Mosolyogva bólintottam.
- Nos ? Sikerült választani ?-kérdezte a pincér. Én ismét bólintottam. Erre elővett egy tollat és egy jegyzetfüzetet.
- Melyikre esett a választás ?-kérdezte.
- Royalra.-mosolyogtam. Már szinte a számban éreztem az ízét.
- Én is megkóstolnám azt.-mondtam Acacia. A pincér bólintott,majd ismét eltűnt.
Nem sokára meghozta a süteményeket. Mi pedig azonnal hozzáláttunk az eltüntetésükhöz. Sikerült is alig pár perc alatt felfalni sütit.
- Ez nagyon finom..!-jegyezte meg Acacia.
- Tudom !-nevettem. Ő is elkezdett nevetni. Egy idő után,mind a ketten szakadtunk a röhögéstől,csak azt nem tudtuk,hogy min és miért nevetünk. Kicsit sem nézhettek minket hülyének.. Már a hasunkat fogtuk a nevetéstől,amikor hirtelen elállt a nevetésem,mintha elvágták volna.
- Lucy..?-kérdezte aggódva Acacia. Nem tudtam először válaszolni..
- Figyelj..nekem elmondhatod..!-biztatott.
- Rendben.-mondtam,elmosolyodtam. Ettől ő is elmosolyodott.
De valójában még mindig merengve és érthetetlenül néztem ki az ablakon.
- Lucy..?-kérdezte Acacia ijedten,de nem válaszoltam,csak figyeltem. Erre mellém ült,hogy lássa,mit nézek.
- Kit nézel ? Melyik embert ? Lucy ?-kérdezősködött.
- Azt a csajt..meg..-válaszoltam kis vártatava,de nem tudtam befejezni a mondatot.
- Arianat ? Nagyon kedves lány ! És a barátja Zayn..-mosolygott. Az utolsó mondat teljesen összetört. Könnyek szöktek a szemembe. Felálltam a székről és beszaladtam a mosdóba. Ekkor már sírva fakadtam. Bezárkóztam egy wc fülkébe.
- Lucy ? Lucy mi a baj ?-kiáltozott Acacia. Nem válaszoltam,csak sírtam. Egyre közeledő lépteket hallottam,amik hozzám érve elhallgattak.
- Figyelj..nem tudom mi történt,de könnyebb lenne,ha elmondanád !-javasolta Acacia. Tudtam,hogy igaza van. Így hát lassan kinyitottam a fülke ajtaját és kijöttem. A földet bámultam.
- Hé..-emelte fel az állam. Ekkor meglátta az elfojt szemfestékem és a kisírt szemeimet. Már számára is világossá vált a helyzet komolysága. Az arca elkomorodott,odajött hozzám,majd szorosan magához ölelt,pont úgy,mint Zayn. Akaratlanul is ellöktem magamtól. Minden Rá emlékeztet..újra könnyek szöktek a szemembe.
- Mi a baj ?-kérdezte halkan Acacia. Sóhajtottam. Tudtam jól,hogy egyszer úgy is el kell mondanom..
- Zayn..-fogtam bele,de nem tudtam folytatni.
- Mi van vele ? Tetszik vagy mi ?-kérdezte poénkodva,de én nem nevettem,hanem a földre szegeztem a tekintetem.
- Ugye nem..? Jaj édes istenem.. -kapott a fejéhez Acacia.
- Neked nem csak tetszik..ugye ?-kérdezte. Én csak megrántottam a fejem. Összeszedtem magam és elindultam az ajtó felé. Újdonsült barátnőm,Acacia is követett. Próbált megérteni,de az arckifejezéséből ítélve nem igazán ment neki. Egy halvány mosoly jelent meg a szám sarkában. Ám ez nem tartott sokáig,mert az a csaj és..és Zayn épp sétáltak át a zebrán. Reménykedtem,hogy nem erre jönnek..Sajnos hiába reménykedtem,erre jöttek. Valamin nagyon nevettek.
- Gyere mi is menjünk erre.-javasolta Acacia. Megvontam vállam. Úgy tettünk,mintha épp most értünk volna ki a cukrászdából. Elfordultunk és így mi is abba az irányba tartottunk. Acacia elkezdett beszélni a kutyájáról. Próbáltam bekapcsolódni a témáéba,de nem igazán ment. Folyton a mögöttem jövő két ember járt a fejemben. Akaratlanul is hátrafordultam. Meglepődve tapasztaltam,hogy eltűntek.
- Mi az Lucy ?-kérdezte Acacia. Nem válaszoltam,mert háttal voltam neki és éppen a terepet kémleltem,amikor ismét feltűnt a ,,párocska" nevetgélve fordultak ismét felénk. Gyorsan elkaptam tekintetem és a kirakatra szegeztem. Lassan ideértek. A szívem olyan hangosan vert,hogy azt hittem meghallották. Vártam,hogy elhaladjanak mellettünk,de nem így lett. A csaj egyszerűen mellém állt,mintha tudta volna,hogy figyeljük őket.
- Acacia ?-kérdezte a csaj és mellé állt.
- Ariana ?! Sziaa ! Húú mesésen nézel ki !-mosolygott Acacia.
- Ohh ugyan..Te még jobban ! Ki ez az új lány ?-kérdezte.
- Öhm a szomszédom és nagyon jó barátnőm.-válaszolta Acacia.
- Szia én Ariana vagyok. Na és te ?-kérdezte.
- Lucy. Örvendek.-próbáltam kicsit mosolyogni is. Ment is,ám hirtelen feltűnt Ő. Fekete blézer, farmergatya,elegáns cipő..Hatalmasat sóhajtottam.
- Mi a baj Lucy ?-kérdezte Ariana. Azt hiszem elragadtattam magam.Zavarba jöttem és csak mosolyogtam.
- Zaynieem.-mondta Ariana és szándékosan odahajolt Zaynhez,hogy megcsókolhassa,ám Zayn lefagyott. Engem nézett..én pedig őt. Acacia meglökött,hogy kizökkentsen. Sikerült neki. Megráztam a fejem. Ekkor Zayn is másfelé nézett. Acacia hirtelen elkapta a karom és arrébb húzott.
- Lucy tudom,hogy fáj,de ezt nem teheted ! Érted ?! Most Arianaval van. Hagyd,hogy bűntudata legyen és ha ő is szeret,azt elmondja majd !-duttogta Acacia. A hangja nagyon megnyugtató volt. Bólintottam,majd visszamentünk a többiekhez. Ariana azonnal rám nézett,de Zayn nem. Meg sem szólalt.
- Mit szólnátok,ha elmennénk valahova négyesben ?-javasolta Ariana.
- Szuper ötlet !-helyeselte Acacia,majd megint megbökött.
- Aha ! Szuperisztikus !-mondtam egy erőltetett vigyorral.
- Zayniee maci ?-kérdezte Ariana,de Zayn csak vállat vont.
- Olyan sótlan szótlan vagy..-jegyezte meg Ariana. Zayn megint csak vállat vont.
Nem sokára elindultunk. Egyáltalán nem volt semmi kedvem sem ehhez. Legszívesebben haza futottam volna sírni. Persze nem lehetett..
Ariana kitalálta,hogy menjünk el a közeli parkba,mert most vannak programok is.
Szinte egész úton csak Ariana magyarázott. Be nem állt a szája ! Szörnyű,de komolyan. Ezzel ellentétben én és Zayn hallgattunk,mint a sír. Távol voltunk egymástól. Én Acacia mellett szélen,Zayn pedig Ariana mellett állt. Néha oda-oda pillantottam,de csak a földet nézte,meg néha motyogott valamit,ha kérdezték. Mindenkinek feltűnt,hogy furcsán viselkedik.
***
Nagyjából 30 perc volt,mire odaértünk. A park tele volt emberekkel,de nem éppen olyanok voltak itt,mint mi. Sokkal inkább idősebbek,párok és családosok.
- El kellett volna hoznom az unokahúgomat..!-mérgelődött Ariana. Mindenki csak vállat vont és mentünk tovább. Már nem bírtam sokáig. Ezt az amúgy is feszült hangulatot Ariana tovább fokozta azzal,hogy elráncigált minket a parkban lévő tóhoz. Ott leültünk a fűre. Acacia próbálta oldani a hangulatot úgy,hogy meglökött én meg legurultam a dombon. Ezen persze mosolyogtak.
- Ezt még visszakapod !-fenyegetőztem nevetve. Felvánszorogtam a domb tetejére. Elkaptam Acacia kezét,majd egy mozdulattal a földre húztam. Gurulni kezdett ő is.
- Hééé !-nevetett Acacia. Még egy darabig nevetgéltünk,de nálam ez hamar abbamaradt. Ariana nem szállt be a ,,játékba". Kihasználta az alkalmat,hogy kettesben lehet Zaynnel. Épp fel pillantottam a dombtetőre,amikor...szóval épp akkor hajolt oda Ariana,hogy megcsókolja Zaynt. Olyan érzés volt,mintha tüskéket szúrtak volna a szívembe. Összerogytam. Zaynnek is feltűnt. Felpattant,mielőtt bármi is történt volna.
- Kikér vattacukrot ?-kérdezte. Ez volt az első igazi mondata,amit mondott,amióta találkoztunk. Így hát mindenki meglepődött,de azért lelkesen bólogattunk.
Nem volt messze a vattacukros bódé,de annál hosszabb volt a sor. Miközben beálltunk észrevettem,hogy Zayn felém közeledik. A szívem egyenesen kalapált.
- Beszélnünk kell..fontos !-suttogta. Legszívesebben hozzávágtam volna,hogy hagyj a francba,de igaza volt. Tényleg beszélnünk kell.
- Rendben.-mondtam kicsivel később. Zayn megrántotta a fejét jelezvén,hogy kövessem.
- Lucy..én..-fogott bele séta közben.
- Figyelj Zayn,fogalmam sincs mi ez az egész.. Nem mondtad,hogy van barátnőd..ahogy azt sem..-vágtam közbe.
- Ariana kedves aranyos lány,de..-folytatta.
- De ?-kérdeztem.
- De nem szeretem !-válaszolta határozottan.
- Mást szeretek. Tudom,hogy ez őrültség,de igaz..-tette hozzá,majd megállt.
- De akkor miért ?! Ő nem maradhat távol tőled,de én igen ?! Érthetetlen vagy!-törtem ki.
- Hadd magyarázzam meg..én csak...ahh..!-mentegetőzött.
- Zayn..csak hagyj békén !-mondtam határozottan és valahogy ösztönből arcon akartam csapni,de ő elkapta a kezem. Meglepődtem. Egy darabig várt,aztán...
Megcsókolt. Először csak meghökkenten álltam,de aztán a nyakához emeltem a kezeimet és az övéi is egyre feljebb kúsztak. Féltem,hogy meglátnak és éreztem,Zayn is így érez. Az a perc feledhetetlen volt !
- Szeretlek !-mondta miután ajkaink elváltak.
- Én is szeretlek !-mondtam. A szívem zakatolt,így nem mertem annyira mosolyogni.
- Vissza kéne mennünk..-mondta kissé letört hangon Zayn. Csak bólintottam. Nem bírtuk ki Zayn megfogta a kezem és úgy sétáltunk egy darabig.
- Hát ti ?-vont minket kérdőre Ariana. Mögöttünk állt mi meg egymás kezét fogtuk. Ijedten engedtük el egymás kezét és megfordultunk.
- Mi csak..öhm..-kezdte el magyarázni Zayn.
- Csak sétáltunk és beszélgettünk..-fejeztem be.
- Igen pontosan ! Így volt..-helyeselt Zayn.
- A-ha.-reagált rá Ariana. A szemeivel képes lett volna akár ölni is. Természetesen engem.
Épp indulni akartam,amikor Ariana elkapta a karom.
- Fogalmam sincs ki vagy,de hagyd békén Zaynt,mert ő az enyém ! Szeret engem,ahogy én is őt ! Csak szánalomból van veled,mert megkértem.-vigyorgott Ariana. Szíves örömest hozzávágtam volna,hogy épp most csókoltam meg a "pasiját" meg szívesen idéztem volna neki abból,amit Zayn mondott nekem,de nem tettem. Csak hallgattam és vártam,hogy befejezze és elmenjen. Hát nem így lett.
- Lucy,én kedvellek,mármint aranyos vagy,de valamit tisztázzunk ! 3 alapelv,amit ha betartasz,akár legjobb barátnők is lehetünk.
Az első : ne csórd a stílusom !
Második : ne majmolj és ne lopd el a barátaimat !
A legfontosabb harmadik : HAGYD A PASIMAT ! -magyarázta komoly nagyképűséggel Ariana. Még mindig hallgattam,de csak folytatta.
- Jha és fogadd meg a tanácsaimat ! Kezdjük azzal,hogy szerezz pasit.-vigyorgott. Most már kezdett elszakadni a cérna.
- Meg azért rád férne egy design átalakítás !-jegyezte meg nevetve. Csak megemeltem a szemöldököm.
- Talán valami nem tetszik ? Az én szabályaim szerint fogunk játszani..!-még mindig ott volt az elégedett vigyor az arcán. Most úgy bevertem volna neki egyet,de megint nem tettem. Csak figyeltem.
- Hey mi folyik itt ? Barcsik vagytok már ?-flangált ide Acacia.
- Mit ittál ?-kérdeztem. Elég egyértelmű jelei voltak annak,hogy Acacia bepiált.
- Csak egy kis finomságot !-legyintett.
- Na jó menjünk haza !-jelentettem ki. Zayn Acacia mellett állt és csak helyeselt.
- Zayniee hoznád Acit ?-kérdezte Ariana.
- Aci ?!-néztem furán.
- Igen,így hívom Acaciat.-válaszolta Ariana. Zayn felkapta és már indultunk is.
***
Végig csend volt. Senki sem beszélt,csak nézelődtünk. Én folyton Ariana szemeinek gyilkoló kereszttűzébe kerültem. Zaynnek is feltűnt,hogy valami nincs rendben. Még sem szólt semmit,csak figyelt.
Lassan elértük Acacia és az én lakásomat.
- Jó éjszakát most már te is betudod vinni Acit.-mondta Ariana.
- Ne hagyjad csak,majd bekísérlek és beviszem Acaciat is.-ajánlotta fel Zayn.
- Ha gondoljátok itt is aludhattok !-mondtam lelkesen. Ariana nem repesett az örömtől. Megforgatta a szemeit.
- Zayniee fáradt vagyok !-nyafogott.
- Rendben. Maradunk.-bólintott rá Zayn. Ariana rám hunyorgott,majd elindult a bejárati ajtó felé.
- Kulcs nélkül nehezen fogsz bejutni !-vigyorogtam.
- Tudom.-mondta Ariana szemrehányóan. Kinyitottam az ajtót. Zayn bevitte Acacia,lerakta a kanapéra. Én pedig felkapcsolta a villanyokat.
- Öhm valaki aludhat itt a kanapén. Fent van a hálószobám,abban is meg még tudod hozni matracot is.-magyaráztam.
- Szerintem Acacia maradjon a kanapén..-javasolta Zayn.
- Jó ötlet. Ha gondoljátok én alszom matracon.-mondtam.
- Oké,mi meg Zaynieevel a szobádban alszunk !-vágott közbe Ariana.
- Igen..-vontam meg a vállam.
Elkezdtem megágyazni,rendet rakni. Addig Ariana rendezkedett. Bekapcsolta a tv-t a nappaliban,hozott innivalót,kényelembe helyezte magát. Zayn pedig az ablaknál állt,kinézett rajta. Lassan odasétáltam hozzá,mikor végeztem.
- Mehettek aludni.-mosolyogtam. Zayn rám nézett. Az arca sajnálkozó volt.
- Menj csak..!-biztattam. Átölelt és felment Ariana után.
- Jó éjszakát !-köszöntem.
- Neked is !-állt meg a lépcső tetején mosolyogva. Én is elmosolyodtam,majd hátrébb léptem,figyeltem,ahogyan Zayn lassan eltűnik az emeleten.
A kanapához sétáltam. Ott feküdt Acacia. Nagyon aranyos volt. Néztem egy darabig,aztán ledőltem mellé a matracra.
***
03:24. Még semmit sem aludtam. Csak forgolódtam eredménytelenül. Fogalmam sincs mi lehet a bajom,de már nagyon szeretnék aludni ! Felkeltem,bementem a konyhába. Készítettem magamnak egy bögre kakaót,hátha attól elnyom az álom. Mikor kész lett leültem egy bárszékre és lassan kortyolgatni kezdtem,amikor valami zajra lettem figyelmes.
- Lucy ?-suttogta egy hang a lépcső felől. Felálltam és a lépcsőhöz sétáltam.
- Zayn ?-kérdeztem kissé meglepődve. Valójában magyon nagyon örültem neki,legszívesebben a nyakába ugrottam volna.
- Igen ?-kérdezte Zayn mosolyogva.
- Hát te ?-lepődtem meg.
- Hát én..csak..öhm..nem tudtam aludni.-magyarázta Zayn. Zavarban volt,így hát próbáltam oldani a hangulatot.
- Csináltam kakaót. Kérsz te is ?-kérdeztem.
- Nem köszi elég,ha ihatok pár kortyot a tiedből-mosolygott.
- Rendben.-nyújtottam oda neki. Elvette,inni kezdett. Ám amikor visszanyújtotta,valahogy nem tudtam megfogni,kicsúszott a kezemből és a földre esett. Gyorsan lehajoltam,hogy feltöröljem,de elcsúsztam és a hátamra estem. Zayn megpróbált segíteni,de ő is elcsúszott.. Behunytam a szemem,mire kinyitottam Zayn felettem feküdt,az orra súrolta az enyémet,engem nézett.
- Ne haragudj..én..-magyarázkodott,de nem hagytam,hogy befejezze,megcsókoltam. Lejjebb ereszkedett,átkarolt,majd átfordított. Így már ő volt alul. A kezei türelmetlenül vándoroltak a nyakamtól egészen a csípőmig. Mindeközben végig csókolóztunk. Már majdnem sikerült volna több is,amikor hangok hallatszottak a lépcső felől.
- Zayn ?-kérdezte egy hang.
- Ariana ?!-lepődött meg. Gyorsan felpattant és leült a bárszékre. Én ott maradtam a földön,mintha takarítanék.
- Lucy,..-mondta Ariana és mellékelt hozzá egy fancsali pofát is.
- Szia !-köszöntem egy erőltetett mosollyal. Legszívesebben megfojtottam volna. Miért nem tudott még aludni ?! Miért pint most kellett lejönnie ?! Annyira jó volt..!!
- Zayn úgy eltűntél mellőlem ! Aggódtam érted !-nyafogott Ariana.
- Én csak..öhm..hallottam valami zajt és lejöttem.-magyarázkodott Zayn.
- Gondolom Lucy zajongott.-jegyezte meg Ariana.
- Csak kakaót ittam.-mondtam ártatlanul. Ariana megforgatta a szemeit,majd odasétált Zaynhez. Bele akart ülni az ölébe. Zayn fájdalmasan nézett rám,miközben hagyta,hogy Ariana beleüljön az ölébe,aztán azt is,hogy puszilgassa,de amikor meg akarta csókolni elhúzta a fejét.
- Fáradt vagyok megyek aludni.-jelentette ki kicsit ridegen Zayn. Felállt és elindult a lépcső felé. Ariana utána indult,de még intézett felém egy gyilkos tekintetet. Látszott a szemeiben,mennyire imád engem. Feltöröltem a kakaót és visszabattyogtam a matrachoz. Bedőltem és lassan kezdtem álmos lenni. Már csak az a fájdalmas gondolat nem hagyott nyugodni,hogy meddig bírjuk még ?! Az a fájdalmas pillantás,a csók..a kezei vándorlása..minden most olyan érzés volt,mintha késsel szurkálnának. Próbáltam leküzdeni,de nem ment egy hamar. Végül csak-csak elnyomott az álom..
A fájdalom felsőfoka..
Pár alak odajött, hátulról megfogták a karomat és egy épület felé ráncigáltak. Miközben vittek,az engem fogó elég perverz alak megpróbálta a seggembe tuszkolni magát,farmernadrágon keresztül. Természetesen,amint éreztem valamit hátrarúgtam. Ettől felszisszent és kicsit távolabb ment,de nem adta fel. Az épület előtt megfordított és megpróbált lekapni,de gyorsabb voltam és arcon köptem. Egy hangos káromkodást eresztett ki a száján,hátrébb,majd elvigyorodva vezetett be az épületbe. Mikor beléptünk,hideg fuvallat csapott meg minket. Megborzongtam. Egészen egy sötét szobáig rángattak. A szoba kicsi és üres volt. Csak 2 szék található benne a szoba közepén. Nincs ablak,így fény sem,csak egy lámpa Leültettek és hozzákötöztek az egyik székhez. Aztán vigyorogva kiviharzottak.
- Jamie...Jamie jól vagy..?-kérdeztem suttogtam. A szemeimmel végig a barátnőmet kerestem,de mivel elég sötét volt,így nem jártam sok sikerrel.
- Ezt leszámítva minden oké..veled ?-hangzott kicsivel később a válasz.
- Ezeket a szuper perverz alakokat leszámítva semmi különös..-válaszoltam.
- Mit csináltak veled ?!-lepődött meg Jamie.
- Miközben idevezettek addig az egyik, farmeron keresztül seggbe akart baszni..-mondtam kissé felháborodva. Ezen Jamie nevetni kezdett,majd pár perccel később már én is nevettem vele. A jókedvünknek egy alak árnyéka vetett véget,amely az ajtóból meredt ránk. Csendben maradtunk.
- Mi ez a jókedv ?! Áhh te vagy a csal,aki ráakadt a horogra..-mondta egy fiatal srác. Nem lehet túl idős..nagyjából velünk egykorú.
- Hagyd békén a barátnőmet,különben horgászbotot dugok a seggedbe !-védett meg Jamie. Erre a srác felemelte a fejét,a homlokát kissé összeráncolta,majd Jamie felé vette az irányt.
- Grrr..szia te vadmacska hiányoztál..!-állt meg a lánnyal szemben. Ezek a szavak hallatán elképedtem..próbáltam összerakni ennek a kirakósnak a darabjait,de sehogy sem tudtam felfogni.
- Grr neked is..de Lucyt hagyd békén !-válaszolta.
- Rendben..nekem úgy is te kellesz..!-jelentette ki a srác. Egyre közeledett Jamiehez. Kioldozta és magához húzta,amit persze Jamie nem engedett.
- Nem adom fel..de most vár a munka ! Sok sikert csali.. Pá cicám !-köszönt,rákacsintott Jamiere és kiment. Érthetetlenül néztem a barátnőmre,akinek az arca kifejezéstelen volt. Miután eloldozott,járkálni kezdett a szobában. "Gondolkozik.." saját bevallása szerint. Én is gondolkoztam,de nem a szökési terven..sokkal inkább azt próbáltam kitalálni,miért én vagyok a csali?! És kinek a csalija ?! Kit kell idecsalogatni ?! Talán valami gyilkost ?! Vagy...valami rosszabbat ?! Kétségbeesésemre újra kinyílt az ajtó,de nem az a fiatal srác volt az,hanem egy fekete csuklyás markáns ember. Nem látszott túl boldognak..Felénk közeledett..egy szempillantás alatt elkapta a kezem és megszorította. Miközben kifelé húzott motyogott valamit,de nem értettem nagyon mit. Átrángatott egy másik,nagyobb szobába.
- Ő az..?-kérdezte a férfi mély hátborzongató hangon. Ekkor egy másik alak lépett előre. Végig mért,aztán felnevetett.
- Ez a lény lenne..az aki...?!-nevetett.
- Ez ugye csak egy vicc ?!-tette hozzá röhögőgörcse közepében.
- Nem..ezzel a lánnyal láttuk.!-hangzott a válasz,miután abbahagyta a nevetést. Az arca egy pillanat alatt elkomorodott. Elém hajolt,egyenesen a szemembe nézett,az ő rideg és sötét szemeivel. Nem láttam még ehhez foghatót.
- Nem tudod,hogy mibe keveredtél igaz-e kislány..?-kérdezte,de nem tudtam válaszolni rá.
- Nem sokára azt fogod kívánni,bár sosem születtél volna meg..!-fenyegetőzött. Már nagyon féltem..a szemeim összeszűkültek.
- Jamie..?!-kaptam fel a fejem,ez összezavarta az alakokat.
- A kis barátnőd jó kezekben van..-nyugtattak,de ez sem volt túl biztató.
- Nos akkor telefonáljunk..de előtte vigyük a lányt ki..-hangzott a parancs. A szívem zakatolt.Még soha sem éreztem magam hasonlóan.Nem tudtam mitévő legyek. Tűrtem,hogy kivezessenek..
Kint hidegen fújt a szél. Bezártak egy zárkaszerűségbe,majd elmentek. Távolból figyeltem őket. Épp telefonáltak,ahogyan azt hallottam korábban. De vajon kivel ?! Időm sem volt ezen agyalni,mert az alakok újra felém közeledtek. Kiráncigáltak a zárkából,azután visszavittek az épületbe. Ahol egy késsel vártak...
Még a vérem is megfagyott bennem..elakadt a lélegzetem..Az első gondolatom az volt,hogy : meg fogok halni..?
Egyre közeledett felém az a penge..próbáltam hátrálni,de egy idő után elértem a falat. A jobb kezemnél volt egy kapcsoló,a balnál pedig egy sörösüveg.. Megmarkoltam az üveget. Ekkor az alak megállt. Hátranézett. Arra gondoltam,hogy most kéne agyon ütnöm,de esélytelen helyzetben vagyok..így aztán csak álltam és figyeltem.
- Na felvette már a telefont ?! Tudjátok mit küldjünk neki hangüzenetet..-hangzott a javaslat. Ezután a kés újra felém közeledett. Már lendületet vett a kezem,amikor 2 alak mellém került szinte a semmiből és lefogták a karjaimat.
Felsikoltottam.
- Na még egy sikolyt..-biztattak és a torkomhoz szorították a kést. Nem tudtam sikoltani,elment a hangon..csak egy erőtlen sóhaj jött ki a számon. Ez nem tetszett az alakoknak és a kezemhez nyomták a kés élét..
- Elvágom..!-fenyegetőzött. Erőt vettem magamon..lassan beleáramolt a tüdőmbe a sok levegő..majd megpróbáltam kifújni. Megint csak akadozott erőltetett erőtlen "sikoly" hagyta el a számat. Nem volt 3. lehetőség. A kés pengéje lassan elvágta a kezem..Először semmit sem éreztem..csak akkor amikor már kiszöktek az első vércseppek. Egyszerre mindent éreztem és felsikoltottam. Még a könnyem is kicsordult. A földre rogytam és megpróbáltam elszorítani a csuklómból áradó vérzést. Hozzám vágtak egy rongyot,hogy azzal próbáljam meg elállítani a vérzést. Jó erősen odaszorítottam. Közben lassan kiürült a szoba. Az alakok elmentek tanácskozni. De a tanácskozásból hangos vita lett. Olyanokat lehetett hallani,hogy : " ezt lehet,hogy nem kellett volna.." meg hogy : "mihez kezdjünk most a lánnyal...?!"
Féltem és remegtem. A falnak támaszkodva szorongattam a vérző karomat. Remélve,hogy nem lesz most már semmi baj. Hirtelen kinyílt az ajtó és az összes alak kirohant az épületből. Pár perc múlva visszajött 2. Felemeltek és kifelé cibáltak. Ám a mi kint várt arra álmomban sem gondoltam volna... Zayn állt előttem. Nem festett valami jól..össze volt verve..nekem meg csupa vért volt a kezem..de ahogyan rám nézett,úgy éreztem,hogy most már senki sem árthat,mert ő itt van. Ez a gondolat hamar eloszlott.
- Zayn !-kiáltottam.
- Ő mit keres itt..? És...a..keze..?-kérdezte elképedten.
- Jha ő... ismered ?-vigyorgott az egyik alak. Zayn arca megváltozott. Elkapta és védelmezően maga mögé húzott.
- Ha bántani meritek...-védelmezett.
- Akkor ?!-vigyorogtak. Zayn ökölbe szorította a kezét.
- Távozom,de jön velem a lány is !-mondta határozottan.
- Hord el magad...de vigyázz...a lány most már bárhol megtaláljuk !-fenyegettek,majd hagyták,hogy elmenjünk. Nem értettem akkor mire volt jó ez az egész.. Amint eltávolodtunk az épülettől Zayn megállt és várt. Megálltam én is és ránéztem. Az arca mélyen a földet nézte.
- Miért csináltad ezt...?-kérdezte halkan,de mi előtt válaszolhattam volna folytatta :
- Nagyobb bajod is eshetett volna..felfogtad...felfogtad egyáltalán mit teszel ?! Tudod,hogy kik ezek ?! Tudod...tudod,hogy legszívesebben...áhh dehogy tudod!-mérgelődött.
- Sajnálom..én csak..-magyarázkodtam. Nem értettem semmit.
- Csak..mi ?! Csak eljössz magadat megöletni ?! Lucy..én...-mondta..de én ekkor közel hajoltam hozzá. Egy darabig nézett,aztán ajkaink lassan közeledtek egymáshoz.
Majdnem csók volt már,amikor Zayn elkapta a fejét.
- Lucy ne...-lépett hátrébb.
- Miért ne ?-kérdeztem.
- Nem lehet !-válaszolta. Az arca fájdalommal volt teli.
- Sajnálom..de nem akarlak még több bajba keverni ! Nézd meg a kezed is..miattam vérzik..Ne haragudj..nem kellett volna ott lennem azon a bálon sem..Kérlek felejts el..Felejts el mindent velem kapcsolatban ! Arra az egy....arra az egy dologra kérlek,hogy nagyon nagyon vigyázz magadra !-fejezte be a mondani valóját. Közelebb lépett,átölelt,adott egy puszit és kézen fogva vezetett az autója felé. Ott megálltunk..vártunk egy darabig. Láttam,hogy mondani akar valamit,de végül csak kinyitotta a kocsi ajtaját. Szó nélkül szálltam be. Zayn feszülten becsapta az ajtót és átsétált a másik oldalra. Beszállt,bedugta a kulcsot a kormány mögötti zárba. Miközben beindította az autót,a rádióhoz nyúlt. Amint bekapcsolódott,valami nyálas szerelmes szám ment,amit Zayn azonnal idegesen kinyomott. Meg is értem a döntését. Az autó lassan elindult. Megint semmi...egyetlen hang sem jött ki egyikünk száján sem. Csak a szenvedés és a mély sóhajok. Már nem bírom sokáig...
- Én ezt már nem bírom..-törtem ki. Hirtelen fékezett a kocsi. Előre dőltem..bevertem a fejem. Felnéztem,láttam,hogy Zayn is megijedt. Éppen,hogy megtudott állni a kereszteződésben a piros lámpa miatt.
- Francba..-mérgelődött. Ezek után meg sem mertem szólalni..féltem,hogy ez lesz belőle. Csendben ültem és néztem ki az ablakon. A város kezdett kiürülni..Felnéztem az égre..felhők gyülekeztek,mintha az ég is fájdalmat érezne. Én is sírni tudtam volna..
Hamarosan megérkeztünk a házunkhoz. Zayn kipattant,ajtót nyitott nekem. Kikászálódtam,közben Zayn arcát figyeltem. Rám sem hederített..csak a földet nézte. Én is lehajtottam a fejem és elindultam a bejárati ajtó felé. Már majdnem elértem,amikor..megálltam. Visszafordultam..még ott állt..Így hát odaszaladtam hozzá. Lefékeztem közvetlen a lába előtt. Vártam egy kicsit..de aztán felemelte az állam. Tétován nézett rám,majd..lassan ajkai közeledni kezdtek az enyéimhez,addig míg össze nem ért. Sírva fakadtam,miközben csókolóztunk..Zayn szorosan magához húzott. Még sosem éreztem hasonlót..A szívem nehéz volt..úgy éreztem majd meg szakad.
- Kérlek ne sírj...ne nehezítsd meg..-mondta Zayn miután ajkaink elváltak egymástól. A hangja meg-megbicsaklott. Éreztem,hogy ő is ugyan úgy szenved,mint én. Már csak azt nem értettem,hogy akkor miért..miért nem lehetünk együtt ?!
- Szeretlek..! Tudom őrültség..de ezt érzem a bál óta..miért kell szenvednünk ha..ha lehetnénk együtt is..?-kérdeztem könnyes szemekkel. Zayn a kezeivel letörölte a könnyeimet,majd egy hatalmasat sóhajtott.
- Ez bonyolult..Nem akarlak több bajba belekeverni..! Épp elég volt ez is..! Ha bármi..ha bármi történne veled én..én nem is tudom,hogy mit tennék..-magyarázta. Szinte tapintható volt a fájdalom a hangjában. Kinyitotta karját,szorosan magához ölelt.
- Kérlek vigyázz magadra..Szeretlek ! Nagyon szeretlek Lucy !-mondta. Az ő szemei is könnyesek lettek. Aztán mielőtt válaszolhattam volna..elengedett és beszállt az autójába.
- Ég veled..-köszönt el,aztán gyorsan elhajtott.
- Ég veled..Zayn..-mondtam kicsivel később könnyes szemekkel. Még egy jó darabig kint álltam és az eget figyeltem. Kitisztulni látszott,már csak pár felhő úszott a sötétségben. Gyönyörűen teli holdas volt.
Legszívesebben örökre csak az eget néztem volna..de nem lehetett. Be kellett mennem. Így hát lassan besétáltam...Közben végig egyetlen egy ember járt a fejemben..nem tudtam kiverni őt a fejemből..Ez tényleg szerelem..?
Elrabolva..#1
Fogalmam sincs,miért ment el Zayn..és,hogy miért mondta azokat Jamienek..éppen ezért elszántam magam,hogy megkeresem és megkérdezem..mit veszíthetek ? Végig ezen gondolkoztam..alig..sőt nem is beszélgettünk Jamievel. Csak az volt a gond,hogy fogalmunk sem volt merre is kéne keresnünk. Csak bolyongtunk..már későre is járt. Ekkor hirtelen Jamie felkiáltott. Ijedten fordultam felé.
- Mi az..?-kérdeztem.
- Csak fáj a nyakam..és olyan volt mintha..mint hogyha...-magyarázta és közben végig a fejét forgatta. Ekkora vettem észre a nyakán lévő vér vörös foltot.
- Mi történt a nyakaddal ?!-kérdeztem és közelebb mentem.
- Jha ez..?-kapott a folthoz.
- Ez..semmi..csak öhm....Dave..-tette hozzá.
- A-hha..-bólintottam. Hirtelen egy sikoly hagyta el a számat.
- Shhh..csak én vagyok..-csitított egy hang. Persze fogalmam sem volt,hogy ki az az "én".. Jamiere néztem,aki csak mosolygott.
- Hülye állat !-nevettem. Meglökött és tovább sétáltunk a sötétben.
Egyszer csak valami világosságra lettem figyelmes. Hajthatatlan voltam és elindultam a fény irányába. Lassan lépkedtem..hamarosan észrevettem,hogy csöpög az eső. Nem foglalkoztam vele,kicsit beljebb mentem,hogy ne érjen annyira az eső. Mikor odaértem megpillantottam a városközpont főutcáját. Már zuhogott az eső.
Itt már jobban pörgött az élet. Bárok,szórakozóhelyek,hotelek,szállodák,éttermek..és házak mindenhol. Kicsit olyan volt úgy járni az épületek között,mintha egy új arcát mutatta volna meg a város. Csak nézelődtem..de néha ez is ártalmas lehet. Éppen egy szórakozóhely mellett mentünk el,amikor kicsit megálltam. Nyitva volt az ajtó. Tömve volt a hely..dübörgött a zene,mindenki rázta magát.. Egyik felem egyenesen undorodott,amíg a másik kiakarta mindenáron próbálni. Ismét Jamiere tekintettem. A szórakozóhely felé biccentettem a fejem,jelezvén,hogy menjünk be. Jamie megvonta a vállát. Lassan elindultunk befelé. Megfogta Jamie a csuklómat,hogy el ne veszítsük egymást,mert rettentő sokan vannak. Amikor már eléggé bent voltunk a buliban,megálltunk. Úgy álltunk ott,mint 2 megilletődött kis gyerek,akik most léptek be valami új,egészen más világba. Szerencsére a megilletődöttségünket hamar levettettük és táncolni kezdtünk. Egyre vadabbul.
- Szomjas vagyok..!-ordítottam Jamienek,a fülsüketítő zene miatt. Jamie bólintott és elindultunk a bárpult felé. Amikor odaértünk összeakadt a szemem a pultos sráccal,de hamar más felé terelődött a figyelmem. Egy csapatot figyeltem a club sarkában ültek. Ittak,nevettek,szórakoztak. Többség fiú volt,de akadt pár lány is. Az első szó ami eszembe jutott a megjelenésükről : ribanc. Persze ez az én véleményem.
Ahogy szemléltem a csoportot..hirtelen megállt a lélegzetem is.. Egy ismerős alakot láttam,ahogy elhagyja a csoportot és átvág a tömegen. Azonnal követni kezdtem.
- Lucy..!-kiáltotta utánam Jamie. Ekkor az alak megtorpant,de hamar elindult és sietősebben lépkedett a kijárat felé. Követtem őt,Jamie pedig engem. Lassan kiértünk a clubból. Még mindig esett. Az alak átszaladt az úttesten és egy sikátor felé fordult,aztán be a hotelba. A hotelig követtük. Ott sajna meg kellett állnunk. Jamie tudta miért vagyunk itt. Hirtelen bebökött.
- Ott jön..-mutatott a hotel hátsó kijáratánál kijövő alakra. Kicsit más ruha volt rajta..de azért felismerhető volt. Gondolkodás nélkül követtük tovább. Ám kis idő múlva elvesztettük a nyomát...
- Zsákutca..megint..a francba..!-mérgelődtem.
- Nyugi..nem lehet olyan messze..!-nyugtatott Jamie. Megvontam a vállam,megfordultam és követtem. Már mind a ketten nagyon fáradtak voltunk. Sajogtak a lábaim. Jamien is látszódott hogy fáradt. Csend volt..a vàrosban. Kihalt és sötét volt minden. Csak 2 lány sétált. Most kicsinek és elveszettnek éreztem magam,bár Jamie itt volt végig velem..mégis ezt èreztem. Nem èrtettem semmit..Ha az az alak Zayn volt..akkor mièrt szaladt ?! Hova ment ?! Mièrt ment..?! Nagyon kíváncsi voltam..érdekelt az igazság..! Már a végère akartam járni..de nagyon ! Miközben ezen agyaltam már odaértünk a hotelhez. Fáradtan csoszogtunk fel a szobáig. Ott bedőltünk az ágyba ès szinte azonnal elaludtunk úgy ahogy voltunk..
Körülbelül 5:30. Felriadtam. Mikor felültem és körbenéztem,akkor vettem észre,hogy a földön aludtam. Lassan felkeltem. Jamiet próbáltam megkeresni,de nem láttam sehol. Még hunyorogtam is,mert sötét volt,de úgy se láttam. Így hát elindultam előre. Hamar neki mentem valaminek,de szerencsére nem lett belőle nagyobb bajom. Hamarosan egy kis teraszhoz értem,amely nyitva volt. Kibotorkáltam és megpillantottam a korlátnak támaszkodva Jamiet. Óvatosan mögé lopakodtam,majd a vállára tettem a kezem.
- Tudtam,hogy jössz. Hallottalak.-mondta.
- Te sem tudsz aludni ?-kérdeztem témát váltva.
- Ezek szerint..-válaszolta Jamie.
- Olyan lassan megy az idő !-tette hozzá unottan. A tekintete túl nézett a kivilágított városon,egészen a fekete felhőkig. Mellé álltam és én is csak figyeltem.
- Eső lesz..-állapítottam meg. Jamie csak vállat vont és tovább szemlélődött. Próbáltam én is vele együtt a távolba meredni,de nekem az alattunk lévő gyülekező bandán megakadt a szemem. Még korán van és sötét,vajon mit csinálhatnak ilyenkor..?! Közelebb húzódtam az erkélyhez. Hangosan beszélgettek..néhány mondatot ki tudtam szűrni..de sajna nem sokat..:"akkor most intézzük el...?"-hangzott a kérdés. Lejjebb hajoltam,mert semmit sem hallottam innen.
- Lucy mit csinálsz..?!-nézett rám furcsán. Magam mellé húztam és a bandára mutattam. Jamie bólintott egy "értem"-et és ő is figyelt. Egy darabig tanácskoztak,de aztán hirtelen megindultak mindannyian,mint ha szellemet láttak volna.
- Kövessük őket..!-javasoltam.
- Hülye vagy?!-nézett rám Jamie. Csak vállat vontam és már indultam is az ajtó felé.
- Hát ez tényleg megőrült..-motyogta mögöttem,majd utánam jött.
Kint még mindig hideg volt és persze sötét. Kicsit tanácstalan voltam,látva a feléledő várost. Kocsik jártak,hangosan dudálva. Tanácstalanul néztem barátnőmre,ő pedig rám. Egyszer csak újra az az alak... Úgy éreztem,mintha figyelnének. Féltem és remegtem. Megböktem Jamiet és elindultam. Jött utána barátnőm és az alak is. A szemem sarkából végig őt figyeltem,de közben próbáltam úgy tenni,mintha nem vettem volna észre. Gyorsan kitaláltam valami témát és arról beszélgettünk Jamievel. Hamarosan elértünk egy kávéházat. Bementünk,de úgy terveztem,hogy csak leülünk,mintha várnánk valakit,aztán eljátszanánk,hogy nem jött el és tovább mennénk,de eközben valójában elmondom Jamienek,amit észrevettem.
Így is lett. Megsúgtam Jamienek,aki először nem hitte el,de aztán,mikor kinézett az ablakon és látta az alakot az út másik oldalán,összerezzent.
- Igazad lehet..-mondta. Felálltam,ahogy azt elterveztem és elindultunk kifelé.
- Ott egy park..!-mutatott Jamie. Miközben arra felé sétáltunk,észre vettem,hogy az alak egyre közeledik. Végig a torkomban dobogott a szívem.
- Álljunk meg..-mondtam remegő hangon. Közeledik...csak ez járt az eszemben. Zakatolt a szívem és legszívesebben elfutottam volna,de nem tudtam,. Földbe gyökerezett a lábam. Jamie csak nézett és látszott,hogy ő is fél. Az alak egyre gyorsabb léptekkel közeledett felénk. Mikor aztán ideért,hirtelen eltűnt. Körbenéztem..sehol senki..
- Lucy..? Gyere menjünk tovább..!-javasolta Jamie. Felsóhajtottam és követtem. Lehajtott fejjel battyogtunk ketten. Egyszer csak valami elkapta a kezem. Először arra gondoltam,hogy biztos csak véletlenül hozzá csapódott valakihez,de nem.. Megszorította valaki a kezem. Hátrapillantottam. Egy fekete csuklyás alakkal találtam szemben magam.
- Eressz..!-szisszentem fel. Ekkor elkapta a másik kezemet,mielőtt megüthettem volna. Jamiet is elkapták. Hiába rugdostunk,nem tudtunk sehogy se kiszabadulni. Egyre szorosabbá vált a csuklómat fogó szorítás.
- Ez fáj..te gyökér..!-kiáltotta Jamie. Szeretem az e fajta felszólalásait.
- Eressz el..különben..-fenyegetőzött ismét Jamie. Erre az őt fogó alak elvigyorodott.
- Különben..? Neki állsz hisztizni ?! Semmit sem tudtok tenni ! Városi kis picsák vagytok..hatalmas bajban !-nevetett.
Lassan elértünk egy nagy fekete furgont. Mielőtt beültettek volna minket,jó erősen megkötöztek,hogy még véletlenül se tudjunk elszökni.
- Kötözött sonka lettem..-mérgelődött Jamie. Egymással háttal ültünk hátul az autó csomagtartójában. Mozogni is csak alig tudtunk.
- Én elmentem a vásárba fél pénzzel..marhát vettem a vásárban félpénzzel.. Marha mondja : eressz el. Kárikityom édes marhám mégis van egy félpénzem...-énekelte Jamie.
- KUSS legyen hátul !-ordították ránk. Összenéztünk Jamievel. Rám kacsintott. Tudtam hogy ez mit jelent. Nagy levegőt vettem,majd belekezdtem :
- Somvirág,somvirág
Aranysárga a világ !
Kakukkfű,kakukkszó,
Kirándulni volna jó..!
Fűzfasípot faragni,
Fűzfalóval lovazni..
Árkon-bokron által,
Háton hátizsákkal,
Menni mendegélni,
Este haza térni...-Jamie néha belezengett..de nagy részt én énekeltem. Mikor a végére értem,az autó hirtelen megállt és néhány alak gyorsan kipattant és a csomagtartó felé vette az irányt. Kinyitották. Az arcukon pimasz,gonosz,sunyi mosoly jelent meg. Valami ruhadarab volt náluk.
- Meg ne próbáljátok,mert a seggetek be dugom !-fenyegetőzött Jamie.
- Milyen kemény kis lány...Nem csoda Davenek annyira kell a csaj..-nevettek. Jamie arca hirtelen megváltozott. Lefelé szegezte a fejét és merengve nézte a földet.
- Hozzám ne érjetek..!-figyelmeztettem őket.
- Nyugi kislány..! Te leszel a csali..!-kacsintott az egyik.
- Csali..?!-kérdeztem,de nem kaptam rá választ,csak azt a ruhadarabot dugták a számba. Hiába erőlködtem,nem tudtam megakadályozni. Ránéztem Jamiere..még mindig gondolkozott. Az ő száját már betömték. Próbáltam kitalálni,mi lelhette..
Eközben a furgon elindult. Csak zötykölődtünk...amikor megint megálltunk. Kinyílt a csomagtartó ajtaja. Mikor kiszedtek a kocsiból,elkerekedtek a szemeim és félelem járta át az egész testem.
Egy hatalmas kihalt alaksoros parkoló terült el a szemem előtt. Beleborzongtam,ahogy körülnéztem. Most végre Jamie arca is felfelé nézett. A szemeiben aggodalom csillogott.
,,Add,hogy megtaláljam.."
Már későre járt. Sötét volt és csendes a környék.. Beleborzongtam.. Hirtelen ahogy sétáltunk az utcán,zajokra lettünk figyelmesek.
- Jam..Jamie..eez mi volt ..?!-kérdeztem bátortalanul.
- Nézzük meg..!-javasolta.
- Hát te hülye vagy ?!-mondtam hangosabb hangon..
- Ki volt az ?!-hallatszott nem is olyan messziről. Összenéztünk Jamievel. Már az ő arcán is némi félelem tükröződött.
Egy férfi árnyéka látszódott ahogy lassan felénk közelít.
- KI van ott ?-kérdezte erélyes hangon. Meg sem szólaltunk.
- KUSS LEGYEN ! Verjétek szét..hogy megtanulja..-mondta egy másik hang.. Ekkor már a lélegzetünk is elállt.
- Ne Lucy..ne menj oda !-figyelmeztetett Jamie..de valahogy én mégis azt éreztem,hogy oda kell mennem ! Így hát meg sem álltam.
Egy sikátorhoz értem..magas árnyékok meredtek a falra. Csúnya szavak és más zajok is hallatszódtak... Kiszúrtak..
Egy szempillantás alatt mögém kerültek..én meg..nem is tudom mi lett velem..
- LUCY !-kiáltotta valaki a nevem. Erőtlenül felnézem,de csak homályosan láttam.
- Mi legyen vele ?-kérdezte egy hang.
- Öljétek meg..!
- NEEE !!-védett meg valaki.
- Engem akarsz,nem ?!
- De neked nincs vaginád..-nevettek,aztán felkaptak a földről. Nagyon kába voltam...Ekkor Jamie sietett a segítségemre..végig püfölt pár embert,aztán végül ő is a földre került mellém.
- Szia rég láttalak..-vigyorgott vérző arccal.
- Szia én is..ejj de kemény valaki ?!-mondtam rekedtes erőtlen hangon. Pár perccel később már vittek minket valahova,ám Jamiet egy srác kisajátította és elvitte valahova. Kezdtem félni..annyi minden megfordult a fejemben..mi lesz,ha meghalok ?! Vagy ha kihasználnak..és..és..remegtem..hideg volt és az eső is esett..semmit sem láttam..csak hangokat hallottam..annyit kitaláltam,hogy egy autóban ülök,megkötözve. De azt,hogy miért raboltak el és hova megyünk..arról fogalmam sem volt és nagyon féltem.
Megálltunk és csend lett..
- Gyere gyorsan,futás !-húzott ki valaki. Annyira váratlan és gyorsan történt,hogy fel sem fogtam és csak álltam mozdulatlanul.
- Gyorsan ! Most kell mennünk ! Gyere már..! Kérlek ! Nem hagylak itt téged !-mondta egy hang és tovább ráncigált..még mindig semmit sem láttam,de kiszálltam és hagytam hogy az az alak húzzon maga után..nem sokára megálltunk..lihegéseket hallottam,majd megfogta a kezem és lassan lehúzta rólam a kendőt,ami eltakarta a szememet. Kinyitottam a szemeimet. Felnéztem és...
- Lucy jól vagy..?-kérdezte.
- Kik..-kérdeztem halkan.
- Az nem fontos..lényeg,hogy jól vagy..!
- Lehet..de miért..?-tettem fel egy újabb kérdést..annyi minden kavargott a fejemben. Ekkor felemelte a fejemet..
- Zayn..-suttogtam és egyenesen a szemébe néztem.
- Köszönöm..!-tettem hozzá. Egy pillanatig így maradtunk..aztán hátrébb lépett és mögénk nézett.
- Azt hiszem tovább kell állnunk..-mondta. Elkapta a kezem és újra futottunk valahova..majd hirtelen Zayn lefékezett. Kérdőn néztem rá. Hatalmas lendülettel megfordult és egy fának tolt. Meglepődtem és kicsit ijedten néztem rá. Magához szorított. Mondani akartam valamit,de a számra tette a kezét. Ahogy teste az enyémnek feszült,éreztem,hogy a szíve gyorsan ver..enyém úgy vert,mintha ki akarna szakadni a helyéről. Felnéztem Zayn arcára..nem engem nézett,hanem a távolba figyelt,miközben teljesen magához szorított. Aztán lassan elengedett..Csak kérdőn néztem és próbáltam összerakni az iménti dolgokat.
- Ne..ne haragudj..csak jöttek és nem akartam,hogy meglássanak..és..-magyarázta,de mikor elmosolyodtam abbahagyta.
- Megint megmentettél..-mondtam.
- Sokba lesz ez önnek kisasszony..!-mosolygott pimaszul.
- Rendben kedves uram..mondja mit kell tennem..
- Nos..jöjjön velem..-kacsintott és nyújtotta a karját,amiben virágok voltak.
- Van más választásom ?-kérdeztem.
- Nincs nagyon..-mosolygott. Elindultunk egyenesen. Kicsit féltem még..de tudtam,hogy Zayn megvéd..
Ahogy sétáltunk..egyszer csak hívást kaptam..megkönnyebbültem,mikor láttam,hogy Jamie az. Ez azt jelentette,hogy jól van..bár mikor elkezdte mesélni,hogy mi történt..: ?Egy szerinte szuper sexy rossz fiú ,,elrabolta" és azt mondta,hogy totál elvarázsolta a srác és,hogy meg akarta erőszakolni..
Milyen romantikus..
Nekem meg itt van Zayn..ahogy ránéztem..egyszerűen hevesebben és gyorsan kezdett el verni a szívem. Elpirultam,mert észrevette,hogy őt nézem és rám mosolygott. Ez az állapot..
Sokáig gondolkoztam..az lehetetlen,hogy ilyen hamar szerelmes legyen az ember..hisz még alig ismerem..mégis..a hangja,a szeme,a szája..az arca..és mindene..!!
- Lucy..állj..-hallatszott halkan..de annyira el voltam foglalva,hogy nem figyeltem.
- LUCY ÁLLJ !!!-hallatszott hangosabban..de már túl késő volt..
Jött egy autó meg az emberek..és engem majd nem...de Zayn megmentett és...
- ZAYN !-kiáltottam. Elém ugrott..pedig simán hagyhatta volna,hogy elüssön az a kocsi..
- Miért..?-hajoltam le hozzá. Felém fordult..majd erőtlen hangon szólalt meg:
- Furcsa,hogy mennyire őrült egy ember,ha szerelmes..
Közel hajoltam hozzá és már azon voltam,hogy megcsókolom,de ekkor hirtelen..váratlan dolog történt.: utolértek minket azok az emberek és nem látszott rajtuk a túlzott kedvesség. Egyenesen idejöttek hozzánk.
- Meglátsz egy baszni való csajt és kifekszel ?!-mondták vigyorogva. Zayn válaszolni sem tudott.
- Mire jó ez ?!-kérdeztem. De csak vállat vontak és úgy tűnt elmennek :
- Vigyázz a kis barátnődre Zayn,mert még egy ilyen és ő bánja meg !-mondták. Felsegítettem Zaynt a földről és elindultunk egy hotel felé.
Kb fél órával később már a hotelben voltunk..csend volt. Én az ablakon néztem kifelé..Zayn pedig feküdt..és azt hiszem,hogy aludt is. Aztán..én is elaludtam..
Mikor felébredtem..Jamiet láttam magam előtt.
- Jamie..?-kérdeztem,miközben felültem.
- Nem a szomszéd bad boy..Szerinted ?!
- Ho..hol van..?-kérdeztem a fejemet forgatva..sötét volt és hideg. Esőre állt..de otthon voltam. Jamie nem válaszolt csak nézett.
- Ho..hogy kerültem ide ?-kérdeztem,már sétálgatva. De most sem válaszolt.
- Jamie..!-mentem oda hozzá.
- Az..a srác..-kezdte el mondani.
- Szóval..ő hozott ide a karjaiban..nem volt túl jó állapotban..lerakott ide,majd föléd hajolt és nézett..a szemei..fájdalmasak voltak. Aztán megfordult és annyit mondott :-" mond meg neki..hogy sajnálom,és azt is,hogy nem akarok vele többet találkozni." Aztán elment.- ezek a szavak hallatán..összetörtem..A földre rogytam és csak annyit kérdezgettem magamtól : miért..? Jamie a vállamra tette a kezét.
- Azt..hittem..-motyogtam halkan. Jamie lehajolt és magához ölelt...egy darabig hagytam,de aztán felkeltem..- Megkeresem és megkérdezem.-jelentettem ki. Elszánt voltam és Jamie amúgy sem tudna megállítani.
- Rendben,de akkor megyek én is veled !-mondta ő is. így hát ketten indultunk útnak..
